Beszámoló májusi klubdélutánról

A félév utolsó összejövetelekor szokatlan nyári meleg köszöntött ránk, ami mindannyiunkat, vendégeket, résztvevőket egyaránt megviselt. Ezért a programot lerövidítendő, Petrás Máriával, meghívott előadónkkal egyeztetve úgy döntöttünk, hogy egy őszi időpontra halasztjuk látogatását.


Az így alakult összejövetelünk elején Toroczkai Katalin elnökhelyettesünk beszámolt azokról a csángó rendezvényekről, amelyeken keresztszülőink képviselték a KEMCSÉ-t. Így szó esett Kanalas Éva filmjéről, a Csángó bájolás-ról, a „Moldvai népzene Budapesten” című konferenciáról, valamint a Csángó bálról (ezekről olvashatnak bővebben a honlapunkon).


Nem maradtunk azonban program nélkül, mivel Lengyel Gyula és felesége, Orbán Ágnes 2006-2007-ben a moldvai csángókról forgatott „Merre tekereggyünk immá” című dokumentumfilmjét vetítettük le. (Lengyel Gyula sok évig a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára volt, felesége, Orbán Ágnes pedig dokumentumfilmes.)


A dokumentumfilm főszereplője Halász Péter, aki több, mint egy emberöltővel ezelőtt, 1966-ban négy jó barátjával kíváncsiságból "időutazásra" indult egy különös nyelvet beszélő moldvai faluba, felderítvén azt, hogy kik is ezek az emberek, akik ezt a furcsa nyelvjárást beszélik. Az egyszeri kalandnak ígérkező utazás élménye megfogta ezt a négy fiatalembert, oly annyira, hogy meghatározta életük további folyását. Halász Péterből a csángók szakavatott kutatója lett, a másik háromból orvos, akik a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen szereztek diplomát.



Abban az időben Romániában az volt a politikai döntés, hogy a székely származású diplomás embereket kihelyezték a Regátba, (Románia történelmi régiók által használt, távoli településeinek gyűjtőneve) így a filmben megszólaló két orvos is kikerült Moldvába. A filmben beszéltek az ott eltöltött évekről, az arrafelé tapasztalt, számukra megdöbbentő, elmaradott csángó szokásokról, körülményekről. Halász Péter rendszeresen visszatér ifjúsága felfedezésének helyszínére fotóival, majd később film- és videó-felvételek segítségével dokumentálja az ottani változásokat.


Ebben a filmben évtizedek múlva az eredeti fotókkal kereste fel rég nem látott kedves ismerőseit, akik nagy szeretettel fogadták őt. Az egyik legmeghatóbb jelenete a filmnek, az, amikor a külsőrekecsini kedves ismerőse, Borzos János szinte sírva mondta neki – „mért nem jöttél eddig?”. Péter megmutogatta a családnak a régi fotókat, érdeklődve, hogy akik a képeken vannak, élnek-e még, és kiderült, hogy bizony már sok adatközlője nincs az élők sorában. A film általános körképet ad a csángó emberek életéről, megszólaltatva jó néhány egyszerű falusi embert, akik a saját megélhetésükkel kapcsolatos olyan hagyományos háztáji tevékenységeket folytatnak, mint az állattartás, sajtkészítés, méhészkedés, kosárfonás, asszonyok otthoni munkája, hagyományos ünnepi ételek készítése, és a szövés. Megszólalnak általunk jól ismert értelmiségiek is, mint például a klézsei költő-hagyományőrző, Duma András és felesége, Veronika, a forrófalvi néhai, halálával pótolhatatlan űrt maga után hagyó Antal Vajda János, a pusztinai dr. Nyisztor Tinka, a somoskai amatőr festőművész, Benke György és még sokan mások. A film a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és a Szeret-Klézse Alapítvány támogatásával készült.


Büttner Sarolta László Ildikó

programszervező vezetőségi tag