EGYETEMISTÁINKKAL A „ MAGYAR VATIKÁN”-BAN

Egy szép márciusi szombaton, 12- én, Esztergomba látogattunk a Magyarországon tanuló csángó egyetemistáinkkal. Fontos célkitűzésünk, hogy megismertessük őket történelmünk fontos színhelyeivel, történelmi múlttal rendelkező városainkkal, emlékhelyeinkkel. Sokan közülük még kisiskolás korukban, magyarországi táborozásaik alkalmával sokfelé jártak Magyarországon, de felnőtt fejjel egész más szemmel és szemlélettel tekintenek történelmi múltunkra, az azokat reprezentáló helyszínekre.



Visegrád, Székesfehérvár, Szentendre után most Esztergom volt kirándulásunk úti célja. Ez alkalommal a 12 fős ifjúsági csapat mellé néhány keresztszülő is csatlakozott és így egy húsz) személyes kisbusszal indultunk a festői Dunakanyaron át Esztergomba a „ Magyar Vatikán”-ba.


Nagy öröm volt számunkra, hogy idegenvezetőnek sikerült Dr. Prokopp Mária művészettörténészt, Esztergom szülöttjét, a város történelmének, művészettörténetének egyik legavatottabb ismerőjét megnyerni. Már az odavezető úton felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy ők hivatottak hagyományaink és történelmi örökségünk megőrzésére és annak továbbvitelére a következő nemzedékek számára.



Első utunk Esztergomban természetesen a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert főszékesegyházhoz, a magyar katolikus egyház főtemplomához vezetett.



A Duna fölé magasodó Várhegyen már ezer évvel ezelőtt is templom állt, amelynek helyén az 1850-es évek végére készült el jelenlegi formájában a magyar klasszicizmus építészetének ez a kimagasló, impozáns alkotása. Megismerkedtünk az építést kiharcoló érsekek és építészeik heroikus küzdelmével, akiknek köszönhető a mai templom létrejötte, és akik emlékét díszes kriptáik őrzik az altemplomban.

A bazilika altemplomában felkerestük Mindszenty József, bíboros hercegprímás sírhelyét, hamvait 1991-ben Mariazellből helyezték el ide, végső nyughelyére.



Csángó szentes énekek éneklésével megemlékeztünk a nagy magyar mártír egyházfőről, szentté avatásáért fohászkodva.


Innen utunk az Esztergomi Főszékesegyház Könyvtárába vezetett, ahol az előző nap megnyitott kódex-kiállítást tekintettük meg, amely különleges ajándéka volt idegenvezetőnknek, mert a könyvtár igazgatónője, és egyben a kiállítás kurátora személyesen mutatta be nekünk a 45 középkori, kézzel írt könyvet és kódexet. Megcsodálhattuk az érdeklődők számára már nyilvánosan látogatható két külön gyűjteményt is, amelyek fehér pergamenbekötött ősi könyveket és két Hollandiából származó földgömböt is tartalmaznak.


A Hild József által tervezett könyvtárépület freskókkal díszített, frissen felújított lépcsőházában moldvai egyházi népénekkel köszöntük meg a tárlatvezetést.




A délelőtti program a Szent Adalbert önkiszolgáló étteremben elfogyasztott ebéddel fejeződött be.

A monumentális méretű esztergomi bazilika látványa igazán a Duna túlsó partjáról, a szlovákiai oldalról érvényesül a legjobban. Ezért aztán az első és a második világháborúban is felrobbantott, hosszú évtizedekig romos, de 2001-ben újra forgalomba helyezett Mária Valéria hídon átmentünk a szlovák oldalra, Párkányba, hogy a várhegyen magasodó templomot és a körülötte fekvő várost megcsodálhassuk. És ha már Párkányban voltunk, beültünk az ottani híres cukrászdába egy kávéra, fagyira, süteményre, kinek-kinek kedve szerint. A hídlátogatásnak különös fontosságot adott az is, hogy a Duna két partján élő magyarokat és szlovákokat összekötő műemlék híd felújítása és megnyitása milyen szimbolikus és gyakorlati jelentőséggel bír az ott élő emberek életében. Erről egy film is készült „Reggeli a hídon” címmel, amiben a két szomszédos városban és országban élő emberek a Duna fölött a híd közepén találkoztak egymással és arról beszélgettek, hogy milyen fontos ez az életüket összekötő híd, egyikük a mi idegenvezetőnk, Prokopp Mária volt.


Esztergomi kirándulásunkat a város főterén, a Széchenyi téren fejeztük be, 8. kép amelyet a kommunizmus alatt elszenvedett elhanyagoltság után 2006-ban újítottak fel, kitiltották a gépkocsiforgalmat, szobrokat és dísz-kutakat helyeztek el, és megkezdődött a teret

körbevevő nevezetes épületek homlokzatainak felújítása. Az itt álló városháza épülete előtt tartják nemzeti ünnepeinken a városi megemlékezéseket. Még egy pillantást vetettünk a közelben lévő kis Duna ágat kísérő sétányra és visszaindultunk Budapestre.


Az Esztergomban töltött idő távolról sem volt elegendő a város összes nevezetességének megtekintésére, de reményeink szerint sikerült a diákok figyelmét ráirányítani ennek a hányatott sorsú városnak a történetére, amely rengeteg, még további felfedezésre váró kincset rejt. Idegenvezetőnk felajánlotta, hogy érdeklődés esetén szívesen elvisz minket a Keresztény múzeumba, amelynek meglátogatására most nem jutott időnk, mégpedig olyan tárlatvezetésre, amikor a résztvevő diákok által előre kiválasztott festményekről beszélgethetünk. Ezt a javaslatot a gyerekeknek a kódex-kiállításon mutatott érdeklődése és okos kérdésfeltevései láttán tette dr. Prokopp Mária.

Nemsokára újra kirándulunk!


Toroczkay Katalin

KEMCSE alelnök,

Egyetemistákat támogató csoport