Közös Keresztút és Kalagori Keresztek 2025
- lorinczebg
- márc. 20.
- 3 perc olvasás
Frissítve: márc. 21.
Nemzeti ünnepünk előestéjén a lujzikalagori születésű Tampu-Ababei József plébános atya templomában, a hagyományaink szerint idén is, 2025. március 14-én közös keresztutat jártunk keresztszülőtársainkkal, az itt élő csángómagyarokkal és a helyi hívekkel együtt a KEMCSE Vallási csoportja szervezésében. Különleges esemény is kapcsolódott hozzá: a „Kalagori Keresztek” című kiállításelső látogatói is lehettünk. A kiállítást az MCSMSZ munkatársa, Székely Győző, lujzikalagori tanár fotói alapján rendezte: Hajdi Márta és Hild Csorba Bernadett.
Örömmel gyülekeztünk 2025. március 14-én a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébániatemplom előtt. Csatlakoztak hozzánk a felolvasásban a helyi hívek és a moldvai magyarok képviseletében Dr. Kiss-Tampu Tatiana, Dr. Tóthné Solomon Regina és László Ciprián is.
A keresztút elmélkedéseit ezúttal is Báthory László plébános Magyar Kálvária (Pécs, 1996. március 15) c. munkája adta, kiegészítve a moldvai magyarokért mondott fohászokkal, a magyar nemzet tagjaiért és a szomszédos nemzetekért. (Csatoljuk a cikk végén a teljes szöveget.) Végig elmélkedtük nemzetünk történelmének kálváriáját, és a feltámadásba vetett hittel és reménységgel könyörögtünk az áhított békéért, minden népért, az immár három éve a határainknál zajló ukrajnai háború vészterhes idején. A bevezető és a befejező gondolatokat Palugyay-Masát Miklós olvasta fel, mi pedig az egyes állomások elmélkedéseit mondtuk, az összetartozás érzésével a szívünkben:
I.: Albertné Révay Rita II.: Toroczkay Katalin, III.: Albert Zoltán Máté, IV.: Pallos Edit, V.: Prekrit Judit, VI.: Dr. Tóthné Solomon Regina, VII.: Szentes László, VIII.: Prekrit Judit, IX-X.: Dr.Kiss-Tampu Tatiana, XI.: László Ciprián, XII.: Dr.Tóthné Solomon Regina, XIII.: Felföldi Elek, XIV.: Albertné Révay Rita.
A Közös Keresztútról bővebben:
***
Tampu-Ababei József atya áldása után átmehettünk a plébániára, ahol megtekinthettük az éppen elkészült „Kalagori Keresztek” című kiállítást, amely szeptemberig lesz látogatható és az atya 50. születésnapjára készült a szülőfaluja, Lujzikalagor útikeresztjeinek fotóiból, az MCSMSZ fiatal tanárának, Székely Győzőnek a munkája alapján, a helyi hívek összefogásával, Hajdi Márta és Hild Csorba Bernadett rendezésében.
***
Ezúton is köszönjük Székely Győzőnek a közel 400 fotóból álló gyűjteményének rendelkezésre bocsátását, valamint az alábbi sorait és fotóit is.
„Székely Győző vagyok, 29 éves. Kovászna megyében, Felsőrákoson születtem és immár lassan 4 éve a Bákó megyei Lujzikalagorban dolgozom, mint magyar tanár a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alkalmazásában. Minden hétköznap rendszeres foglalkozásokat tartok csángómagyar gyermekek számára, kisiskolásoktól egészen 8-ik osztályos diákokig. Eleinte számomra ismeretlen volt Moldva, ezért igyekeztem megismerni a helyi embereket, a hagyományaikat. Úgy éreztem, hogy itt értelme lehet a munkámnak, talán nagyobb, mint bárhol máshol. Azóta is úgy vélem, hogy a legjobb helyen vagyok, ahol csak lehetek, mert azt tapasztalom, fontos a munkám. Jó embereket szeretnék nevelni a tanítványaimból. Ezt soha nem teherként éltem meg, épp ellenkezőleg, ez ad minden napra motivációt, mert látom, hogy igenis van értelme ezt csinálni.
Bár Lujzikalagor hasonlít a szülőfalumra, sok újdonsággal is szembesülök. Számomra ezek a felfedezések is érdekessé teszik a mindennapokat és arra vezetnek, hogy minél többet megtudjak és megtanuljak a helyi közösségről. Tavaly augusztusban rendezték meg például a faluban „A világon bárhol élő Lujzikalagoriak” ünnepét. A rendezők felkérésére felkerestem és lefotóztam sok úti-keresztet és emlékművet. Amikor listáztam őket, akkor tudatosult bennem igazán, hogy szinte minden utcában van ilyen, összesen közel 150. Később kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy mekkora jelentősége lehet ezeknek a helyiek életében, hogy milyen történetek lehetnek egy-egy szobor, kereszt vagy emlékmű létrejötte mögött, vagy egyáltalán milyen cél vezérelte azt az embert, aki csinálta és ez mit jelképez/jelképezett neki.
Bízom benne, ha Isten is úgy akarja, akkor lesz erőm, időm és lehetőségem a jövőben tovább foglalkozni ezekkel a kérdésekkel és releváns információkat megtudni a legtöbbjükről.”
A keresztszülők nevében ezúton is sok boldog születésnapot kívánunk József atyának, valamint Győzőnek további jó munkát, erőben, egészségben, a tanítványainak jó tanulást és mindnyájunknak pedig reményteljes, békés jövőt.
Lejegyezte: Albertné Révay Rita
Fotók: Hild-Csorba Bernadett, Prekrit Judit, Székely Győző
