Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!

Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület

Székhely: 1126 Budapest,

Böszörményi út 22.

Emailwillemse@t-online.hu

Telefon: +36 30 279 2688 

Nyilvántartási szám: 12537

   Adatvédelmi tájékoztató

Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület

Számlaszám:  Raiffeisen Bank, 12011265-00160103-00100008

 

© 2019 by KMCSE  | Designed by Jaspers  

Keresztszülő-portré: Prekrit Judit

A keresztszülő-mozgalomban már csak azért is nagyszerű dolog részt venni, mert csupa önzetlen és sokoldalú emberrel együtt tevékenykedhetünk. Prekrit Judit az egyik közülük, aki azon túl, hogy a kezdetektől keresztszülő, még állandó fotósunk is évek óta a klubdélutánjainkon, jelentős áldozatot hozva ezzel, hiszen minden alkalommal Székesfehérvárról csak ezért utazik fel Budapestre. Judit nagy idők tanúja is! Rekicsinben 2005-ben ott volt a tervezett Béke Királynője Iskola alapkőletételén, ahol a saját nemzeti színű szalagját helyezte fel az alapkőre, hogy még ünnepélyesebb legyen. Ez a fotó az akkori híradásokban is szerepelt. Judit ekkor ismerte meg személyesen a keresztleányát, Cristinát is. Miért is jó keresztszülőnek lenni? - kérdeztem őt 2019. szeptember 14-én a Hegyvidék Kulturális Szalon folyosóján, a klubdélutánunk befejeztével. A válaszát az alábbi felvételen hallhatjuk, amit a képes beszámolójával is kiegészített.


Kedves Judit! Mindnyájunk nevében hálásan köszönöm a mai beszélgetést, a barátságodat és minden szeretettel teli tevékenységedet, hűségedet. Kívánunk Neked jó egészséget, sok örömöt a családod körében és széleskörű tevékenységeidben, köztük a moldvai magyarok ügyében is.


Albertné Révay Rita


Prekrit Judit vallomása:


Melyik a legkedvesebb emlékem a moldvai magyarokkal kapcsolatban?


Nagyon nehéz válaszolni röviden erre a kérdésre, hiszen az elmúlt tizenöt év alatt számtalan felejthetetlen, sok-sok örömteli, szép élményem volt a csángómagyarokkal való megismerkedésem, közös ügyünk során. A velük való találkozásom meghatározó volt életemben, fontossá vált számomra is, hogy a moldvai csángómagyar testvéreink megőrizzék a magyar nyelvünket, ehhez pedig nekünk minden segítséget meg kell adnunk a számukra.


A legizgalmasabb, legörömtelibb csodák talán a kezdetekben rejlettek, mint minden más esetben. Valóságos felfedezés volt számomra, amikor legelőször hallottam arról, hogy a Kárpátokon túl még ma is élnek magyarok, akik az archaikus magyar nyelvünket beszélik. Részt vettem a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen, ahol személyesen megismerkedtem Böjte Csaba testvérrel, aki elindította a „Keresztapa, keresztanya” programot, továbbá megismerkedtem Hegyeli Attila oktatási programfelelőssel és Hegyeli Melindával, a program koordinátorával, valamint Róka Szilviával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének egyik vezetőjével, akiknek lelkiismereti ügyük volt a magyar nyelv megőrzése a moldvai csángómagyaroknál.


Hegyeli Attila 2005-ben írta: „A mi feladatunk a nyelv, a kultúra továbbadása a gyerekeknek. Ugyanakkor fontos célunk a minőségi iskoláztatás biztosítása, hiszen ma a moldvai csángó közösségekből kevesen mennek középiskolába, egyetemekre szinte senki nem jut el.”; 2006-ban pedig szívhez szólóan beszélt róluk Fekete Ibolya Csángók c. filmjében. A Jóisten gondviselő szeretetének és az olyan hazafias érzelmű embereknek, mint Csaba testvér, Hegyeli Attila, Róka Szilvia, Szász Csilla, Ferencz Gabi, és még sorolhatnám a neveket, sokan fáradtságot nem ismerve küzdöttek és küzdenek ma is a moldvai csángó-magyarság megmaradásáért, a magyar nyelv megőrzéséért, annak taníttatásáért. Ennek köszönhetően sok követőre találtak, és ma már egyre több fiatal beszéli a magyar nyelvet Csángóföldön, erdélyi és anyaországi egyetemeken tovább tanulnak a fiatalok. Nagy eredmény, hogy 2019. január 27-étől kezdődően egy hónapban egyszer magyar nyelven is hallhatják Isten igéjét Moldvában, a bákói Szent Miklós templomban. Számtalan magyar ház épült az elmúlt időszakban, amikhez a keresztszülők is nagyban hozzájárultak. A „Keresztapa, keresztanya”-programnak köszönhetően élő, szinte napi kapcsolat van a moldvai csángómagyarok és az anyaország között. A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KEMCSE) tagja vagyok. Szívünkön viseljük a csángómagyar gyerekek, a testvéreink sorsát. Támogatjuk a moldvai diákok tanulását, a moldvai Magyar Házak eredményes működését a magunk szerény eszközeivel. A KEMCSE munkáját állami szinten is elismerték több alkalommal.


A kezdetekről szép emlékeim vannak: 2005. február 21-én levelet írtam Róka Szilviának, hogy „nagy öröm lenne számomra, ha részt vehetnék a „keresztszülő-programban.” A válasz Hegyeli Melindától érkezett, a formai ügyintézés után megkérdezték, hogy szeretném-e megismerni a Keresztgyermekemet, természetesen igent mondtam. Így került hozzám Grosu Cristina alsótagozatos, vékony, szőke, nagyon szép kicsi leányka.



A Regina Pacis (Béke Királynője) Iskolaközpont alapkőletételén találkoztam legelőször Keresztleánykámmal, Cristinával. Óriási izgalmat jelentett számomra az első találkozás, először is, hogy megtaláljuk-e egymást a sokadalomban, milyen is lesz Cristina, szőke-barna, kedves, elfogadó, stb. De mikor egymásra leltünk, átöleltük egymást és éreztem, egymásra találtunk, Ő volt a Keresztleányom! Kedves, mosolygós, szeretni való, leányka volt. A magyar nyelvet törte, igazán akkor próbálkozott a tanulással. Nagyon szép napunk volt! Megtörtént a Béke Királynője Iskolaközpont alapkövének letétele, Mádl Dalma Asszony tette le az alapkövet, amelyet átkötöttem széles, nemzeti színű szalaggal, – az újságban, híradóban, interneten is a nemzeti színű szalaggal átkötött alapkő jelent meg. Boldogok voltunk! Gyönyörű szép ünnepség volt, s ott, Külsőrekecsinben, csángómagyar testvéreinkkel együtt jó volt magyarnak lenni! Az alapkövet többek között Böjte Csaba testvér is megáldotta, Petrás Mária kerámikus - Magyar Művészetért díjas, Magyar Örökség díjas és 2019-ben megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést - készített gyönyörű szép szobrot, Ferencz Éva Magyar Örökség díjas énekművész csodálatos énekével varázsolt el bennünket. Öröm volt nézni a csodaszép, népviseletbe öltözött tiszta tekintetű csángó gyermekeket! Az ott átélt öröm bizsergő érzése átjárta egész lelkemet-testemet! És ez még csak a kezdet volt, melyet még számtalan csoda követett!



2006. júliusában a székesfehérvári Öreghegyi Karitászcsoport meghívására 36 csángó gyermeket és tanári kísérőiket hívtunk meg két hétre Székesfehérvárra, melyből egy hetet családi körben töltöttek, egy hetet pedig a Velencei-tó partján, kézműves táborban. Az utazásukat, illetve nyaralásukat a vállalkozók és magánemberek mellett a Gyermekmentő Szolgálat is támogatta, mellyel nagymértékben hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy Magyarfaluból, Gajdárról és Külsőrekecsinből érkező csángómagyar gyermekek és kísérőik tartalmas két hetet tölthettek Magyarországon. Igyekeztünk a gyermekeknek változatos, színvonalas programokat összeállítani. A Velencei-tó partján levő táborban láthattak lovagi játékokat, kézműves foglalkozásokon vettek részt és kirándultak a Velencei-hegységbe. A székesfehérvári programjuk az Öreghegyi Templomban ünnepi misével, Glósz Ervin atya áldásával kezdődött. A második héten a gyermekeket családoknál helyeztük el. Ez alatt az idő alatt is szerveztünk közös programokat, elvittük a gyermekeket az Országházba, a Budai Várba, fürödtünk a Tatai-tóban és természetesen Székesfehérvár látnivalóit is megmutattuk a gyermekeknek. Az értékes programok mellett jutott idő közös főzésre, fánk-evésre, fagylaltozásra, táncmulatságra is. Cukrász barátaink kitelepültek fagylaltgépükkel a Velence-tavi táborba, így a csángó gyermekek kedvükre ehettek fagylaltot! Hittünk és hiszünk az Összefogás és a Szeretet erejében, hiszen így sikerült csodálatos, lelkiekben és szeretetben gazdag két hetet eltölteniük nálunk a csángó gyermekeknek és a befogadó, vendégszerető családoknak is lelki-szellemi épülésükre szolgált a gyermekek itt-tartózkodása.

Szeretném hálás szívvel megköszönni legelőször is Családomnak – Gyermekeimnek, Testvéreimnek – , hogy messzemenően segítettek szolgálatomban, továbbá szívből köszönöm nagylelkű Barátaimnak és valamennyi Támogatónak nélkülözhetetlen segítésüket, akik nélkül ez a csodálatosan szép, értékes két hét és az azt követő évek során történő élményekben gazdag nyaraltatások nem valósulhattak volna meg.



A KEMCSE évek óta szervezi a csángó gyermekek táboroztatását Magyarországon, s ebben a szervezésben sikerült a Keresztleánykámat és testvérét, Reginát is többször elhoznom Székesfehérvárra. A magyar nyelv minél tökéletesebben való elsajátítása miatt fontos volt, hogy a gyermekek családban, magyar környezetben legyenek. Mindamellett az is fontos volt számunkra, hogy hazánk, szűkebb környezetünk szépségeiből minél többet lássanak, megismerjenek.


Számomra nagy megtiszteltetés, hogy a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületben tevékenykedhetek, egyrészt mert nagy-nagy örömet jelent a velük való együttlét, együtt munkálkodás, másrészt pedig élő kapcsolatokat is köthetek a moldvai magyarokkal, akiktől rengeteg erőt meríthetek, és úgy érzem sokkal többet kapok tőlük, mint amennyit valaha képes leszek adni nekik.


Nagyon szép a moldvai magyarok népviselete, gyönyörűen énekelnek, megőrizték és ébren tartják zenében, táncban, népviseletben a hagyományainkat, kulturális értékeinket. Nagy öröm, hogy Székesfehérvárnak élő kapcsolata van a pusztinai Magyar Házzal, évről-évre nyáron eljönnek hozzánk és részt vesznek – többek között Nyisztor Ilonka, Mátyás Mónika és tanítványaik – advent időszakában az ökumenikus Adventi Jótékonysági Estünkön. Ezeket az estéket áthatja a szeretet, az összetartozás csodálatos érzése, mely valamennyiünk lelki-szellemi épülésére szolgál.


Aki olvasta Gábor Felicia „Csángó vagyok” című könyvét, biztosan megérti, miért is szeretjük olyan nagyon a csángómagyarokat, akik oly hosszú évszázadokon át éltek magukra hagyatottan. A mi édes anyanyelvünket beszélték a Kárpátokon túl, megőrizték, mert lelkükben magyarok maradtak az őseiket követve!


A magyar nyelv a világon a legszebb, leggyönyörűbb nyelv nekünk, így tehát valamennyien, akik ezt a szép magyar nyelvet beszéljük, összetartozunk, felelősséggel tartozunk egymás iránt. Mindezt a Jóisten kegyelméből, erős hittel, szeretettel, és kitartó egymásra figyeléssel, az összetartással tudjuk megőrizni, ébren tartani, tudva azt, hogy Egyedül Istené a Dicsőség!


2006. július 23-tól augusztus 6-ig 36 gyereket nyaraltattuk,

akik Gajdárról, Magyarfaluból érkeztek többnyire. Örömmel emlékezem rájuk:



Bondea Monica, Iancu Maria, Avadanii Andrei, Ghiurca Marius, Citea Claudia, Gal Iulian, Ghiurca Andrei, Istoc Paul, Avadanei Maximilian, Gusa Marus, Ghiurca Sergiu, Ghiurca Claudia, Laios Claudia, Gal Mihaela, Iancu Claudia, Gal Cosmin, Gusa Olimpia, Gusa Ana-Maria, Cernica Mihaela, Talaz Gabriela, Ghiurca Tiberiu, Balint Camelia, Gusa Petronela, Gal Emilia (a keresztszülők egyik büszesége), Talaz Adelina-Ramona, Miclaus Alexandra, Iancu Cosmin, Iancu Alexandru, Gherghel Lidia, Gherghel Iosif Lucian, Brandiu Marian Marcel, Chiriches Anca-Madalina, Sascau Bogdan, Horvat Valentina, Grosu Cristina (a keresztleányom), Pantiru Ieronim.


Prekrit Judit