Májusi klubdélutánunkon érdekfeszítő történeteket hallottunk


A nyári szünet előtti utolsó összejövetelünkön két olyan vendégünk volt, akik különös elhivatottsággal viselik szívükön a moldvai csángók sorsát. A magyarfalusi születésű Bogdán Tibor kalandos életéről mesélt, arról, miként éli meg csángó származását Magyarországon, és hogyan tud segíteni moldvai honfitársainak. Váradi Levente, a Szent Lámpások Program kitalálója és működtetője pedig vállalkozásáról számolt be.




Májusi klubunk megnyitásaként László Ildikó, a közelgő pünkösdi ünnepekhez kapcsolódva, a Domokos Pál Péter által Trunkon gyűjtött „Ó, áldott Szűzanya” című népéneket adta elő. Ezután elnökünk, Jolanda Willemse, ismertette a legfontosabb híreket: sajnos a KEMCSE idén nem nyert pályázatot sem működésre, sem táborok szervezésére. Ez nehéz helyzet elé állít bennünket, de reméljük, hogy találunk újabb anyagi forrásokat. Jolanda bízik abban, hogy az idén is el tud hozni 20 diószéni és trunki kisdiákot a balatonszántódi táborba, ahol a Németvölgyi Általános Iskola diákjaival együtt nyaralhatnak, immár 7. alkalommal.


A tanárok idén is részt vettek a már hagyományos lakitelki továbbképzésen, ahol Lezsák Sándor évek óta vendégül látja őket.



Fontos hír, hogy a csíkszeredai Csángó bentlakás diákjai ismét kénytelenek költözni. A jelenlegi hírek szerint egy jobb állapotban lévő, de kevesebb diákot befogadni képes épületet fognak kapni. Sajnos ez az épület jóval messzebb lesz az iskoláktól, mint a jelenlegi, így valószínűleg aktualitását vesztette Kővári Róbert trunki falugazda felhívása, hogy fogadjunk örökbe egy-egy kollégiumi helyiséget, amit felújítunk.



Vendégünk, Bogdán Tibor, hol humorosan, hol meghatóan elmesélte sok-sok kanyarral teli életét, amely hasonló lehet a csángóföldről érkező honfitársaiéhoz. Sokszor fel kellett állnia, megráznia magát és újból kezdeni karrierje építését. Ebben nemcsak akaratereje, határozott célkitűzése, de a Szűzanyába vetett erős hite is segítette.


Már a születése (Magyarfalu 1970.03.01.) körüli esemény is meghatározó volt életére: az éppen Moldvában tartózkodó Kóka Rozália bukovinai székely népmese- és ének gyűjtő, előadóművész lett a keresztanyja. Ez a későbbiekben szoros kapcsolatot eredményezett Magyarországgal. II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásán részt véve elhatározta, hogy megtanul magyarul írni és olvasni, Magyarországra jön tanulni, és megszerzi a kellő ismereteket, és dolgozni fog önmaga és honfitársai boldogulásáért. Miután Moldvában megszűnt a munkája és barátnője elhagyta, jelentkezett sokadmagával a csíkszeredai Ferences atyáknál továbbtanulásra. Itt derült ki számára, hogy feketelistán van, és rövid úton hazaküldték. A Kegytemplomban imádkozott, majd kétségek között elindult a vasútállomásra. Ekkor találkozott egy ismerős pappal, aki visszafordította, felajánlva, hogy ő majd tisztázza, miért is került feketelistára. Miután kiderült a félreértés, megnyílt az út számára a tanulás előtt.

Minden rendben is volt addig, amíg az Magyar Demokrata Fórum támogatását élvezték, akik cserébe azt kérték, hogy a moldvai csángó fiatalok térjenek haza, és indítsanak el civil kezdeményezéseket Csángóföldön. Tibor az MDF utáni időszakban sem esett kétségbe, hanem munkát vállalt a Balatonnál, így stabilizálódott anyagi helyzete. Találkozott a trunki Róka Szilviával és lujzikalagori Solomon Adriánnal, akik szintén itt keresték a boldogulásukat, és később fontos szereplői lettek a lassan alakuló csángó értelmiségnek. Ezután lelkiekben és anyagiakban megerősödve végre hazatért falujába. Édesanyja egy pofonnal és egy nagy öleléssel fogadta a több éves aggódás után.

Amikor ismét Magyarországra jött, találkozott egy jezsuita atyával, akitől azt a tanácsot kapta, hogy találja ki és írja le, hogy mitől lenne boldog. A későbbiekben ez a lista lett az útmutatója: felsőfokú diploma, család, autó, ház, és olyan munka, ami egyben a hobbija is. Lépésről-lépésre megvalósította életprogramját: megnősült, ma már három gyermek boldog apukája, főiskolát végzett Győrben, művelődés-szervező szakon. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál Kozma atya mellett először önkéntesként, majd alkalmazottként dolgozott. Itt közvetlenül látta a kisebbségi lét nehézségeivel küzdő emberek problémáit, segített ezek megoldásában. A Magyarországra munkavégzés céljából érkező, de nyelvi és ezért beilleszkedési problémákkal is küzdő csángók számára működtette többedmagával a Csángó Népfőiskolát.


Mindemellett táncházakat indított, falunapokat szervezett és kisebbségi újságot alapított (Csángó Tükör címmel), szintén többedmagával. A Moldvában élő felnőttek képzésére a Magyar Népfőiskola Collegiumot kérte fel, ahol szervezőként és faluturizmus témában előadóként is részt vett. A Petőfi Sándor Program keretében a máramarosi emberekkel megismertette a forrófalvi népzenét. A Kőrösi Csoma Sándor Program kapcsán Bécsben tevékenykedett, ahol 16 civil szervezettel került kapcsolatba. Többek között megtanulta, hogy szervezni egy évre előretekintve kell. Jelenlegi munkahelyén, a Magyarság Házában, ahol rendezvényszervezőként dolgozik, már a 2020-as év programjait szervezik. Ma sem pihen, megalapította a Lajta-Szeret Egyesületet. Tibor életútja feleslegessé teszi azt a kérdést, hogy ki tud többet segíteni a szülőföldön maradottaknak? Ha valakinek fontosak az otthoniak, meg lehet találni ezer kilométerről is a támogatás lehetőségét. Sok erőt és kitartást kívánunk neki a továbbiakban is!




Váradi Levente, a Szent Lámpások program megalapítójának előadására sajnos nagyon kevés idő maradt. Megtudtuk, hogy a Szent lámpások a szórványban élő adatközlők, akik még ismerik a múlt értékeit és meg is tudják mutatni az érdeklődő fotósnak. Hosszú időt kell velük eltölteni, többször kell visszatérni a felkutatott idős emberekhez, hogy megnyíljanak. Nemcsak fotókat, hanem interjúkat is készít. Fiatal korától néptáncos volt, megszerette a párhuzamos kultúrákat. A moldvai Klézsében találkozott magyar és román guzsalyossal is. 1972-től Budapesten elindult a táncház mozgalom, ami megismertette a fiatalokat az erdélyi, kalotaszegi népzenével, néptánccal. Úgy érzi, hogy a sok elhozott kulturális érték után valamit vissza kell adni ezeknek az embereknek. Nagy sikere van, mikor gyűjtőútjai során megmutatja a megnyilatkozókról készült fotókat. Ezért tervezi, hogy kiállításokat fog szervezni, könyvet ad ki az összegyűjtött képekből, riportokból. Munkáját a teljes Kárpát-medencében végzi. Sok erőt és kitartást kívánunk Leventének is ehhez az értékmentő munkához!


Büttner Sarolta

programkoordinátor


fotó: Prekrit Judit


A Szent Lámpások Programról bővebben.

Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!

Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület

Székhely: 1126 Budapest,

Böszörményi út 22.

Emailwillemse@t-online.hu

Telefon: +36 30 279 2688 

Nyilvántartási szám: 12537

   Adatvédelmi tájékoztató

Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület

Számlaszám:  Raiffeisen Bank, 12011265-00160103-00100008

 

© 2019 by KMCSE  | Designed by Jaspers