Mindig örömmel közöljük az újabb örvendetes híreket a moldvai magyar közösség hitéletéről, hagyományairól, az őket meglátogató zarándokcsoportok benyomásairól. Ezúttal egy lujzikalagori beszámolót teszünk közzé az alábbiakban. Külön érdekessége a cikknek, hogy Néne Marica szerepelt a jótékonysági estünkön is Szentendrén.
KEMCSE Elnöksége
Magyar mise Lujzikalagorban, halottbúcsúztató Nagypatakon
Január végén azzal a hírrel keresett meg Visontai László, hogy egy szekszárdi zarándok csoporttal meglátogatnának bennünket. Csíksomlyóra jönnek a pünkösdi búcsúra, és tennének egy rövid kitérőt Csángóföldön is. Megkérdezte, hogy látok-e esélyt arra, hogy a csoportot kísérő pap bácsi, Németh Antal misét celebráljon templomunkban. Egy előző, sikertelen próbálkozás jutott eszembe, ezért kicsit kétkedőn hümmögtem magamban, de mondtam, próbáljuk meg. Kérést írtak a szekszárdi plébánián, amit benyújtottam az itteni, kalagori plébániára, azt felterjesztették a jászvásári püspökségnek, és nagyon gyorsan meg is jött rá a válasz. Igen, Németh Antal pap bácsi magyarul misézhet a templomban, semmi akadálya nincsen.
Így is történt. Május 18-án, pénteken, 11 órai kezdettel magyar misét hirdettünk a faluban. Azt láttam, hogy nemcsak a szekszárdi csoport számára volt meglepő a templomunk nagysága, díszessége, hanem a falusiak számára is szokatlan volt a magyar szó az oltárnál, a magyar ének, ami megtöltötte a tágas templombelsőt. Eljött a misére Csernyik Mária, mindannyiunk néne Marica, hogy számos húsvéti, pünkösdi énekkel örvendeztessen meg bennünket. Az Arany miatyánk, a Lehullott a Jézus vére énekek drámaisága, szépsége ebben a nagy térben tudott igazán kiteljesedni. Igazi lélekemelő pillanatok voltak!
A kalagori oktatási helyszínnel, a gyerekekkel, Moldvával való rövid ismerkedés után Trunkra mentünk, ahol a Benedek Márton emlékházában a szent életű orvos-pap kivételes életútjába tekinthettek be zarándok testvéreink. Trunk után a nagypataki temető régi kápolnája következett. Ahogy beléptem a temető kapuján észrevettem, hogy gyászlobogó van kitéve az öreg fatemplom ajtajába. Bent egy fájdalomtól megviselt ember anyósa mellett őrködött. Kedvesen hívott be, menjünk, nézzük meg a holtat. Rövid ismerkedés után pap bácsi, velünk együtt, röviden elmondott egy imát az elhunyt lelki üdvéért, és Isten áldását kérte az élőkre. Már indultunk volna, mikor érkezett a család többi tagja, és süteménnyel, üdítővel kínáltak meg bennünket. Köszönték, hogy részt vettünk gyászukban, hogy megtiszteltük együttérzésünkkel, gondoltunk a halott lelki üdvösségére.
Klézsén Duma András, bácsi András várt, hogy bevezessen a csángó szavak, jelentések titokzatos sűrűjébe. Néha provokatív kérdések, állítások formájában szemünk előtt bomlott ki egy érdekes csángó mitológia. Nem maradt el a keptár, a báránybőr bunda hímzett mintáinak „olvasása”, értelmezése sem.
Késő délután volt, mikor búcsút intettünk egymásnak, a csoportot Gyimesközéplokon várták éjszakára. Ők onnan indultak Somlyóra másnap hajnalban, mi pedig innen, a templom előtti nagy térről. Terveztük, hogy ha lehetséges, másnap a nyeregben még üdvözöljük egymást.
Merem remélni, hogy a maga nyersességében, szépségében, változatosságában megmutatkozó moldvai magyar élet maradandó nyomot hagyott a hozzánk látogató szekszárdi emberek lelkében, és visszatérésre készteti őket.
Petres László Lujzikalagor, 2018. május 30.