Nyári tábor Diószénben


Nálunk az iskola befejezése utáni két hétben zajlott a nyári tábor (június 13-24. között). Ez egyfajta jutalomként működött, vagyis csak azok a gyermekek vettek részt, akik megérdemelték. A napi foglalkozásokra 20-22 gyermeket vártunk, amire többnyire el is jöttek a diákok.



A két hét során meglátogattuk a falu végén található esztenát, voltunk a Szeret folyónál fürdeni, gyöngyöt fűztünk, szabaduló szobát hoztunk létre, báboztunk, gulyást készítettünk, fánkot sütöttünk és még sok más csapat- és egyéni építő játékokat játszottunk a Magyar Ház udvarán.



A KEMCSE-nek köszönhetően minden tervünket sikerült úgy megvalósítani, ahogyan szerettük volna, vagyis minden alapanyag a rendelkezésünkre állt.


A gyermekek számára talán az egyik legizgalmasabb program a gulyás-főzés volt. Rendeztünk krumpli-pucoló versenyt, volt zsákba futás, kötélhúzás és vizes lufi játék is. Sajnos minden mozzanatról nem sikerült fényképet készítenünk, mivel mi tanárokként is részt vettünk a játékokban. Együtt készítettük el az ebédet, mindenki kivette a részét a „munkából”: hagymát pucoltunk, krumplit vágtunk, együtt kavargattuk az üstben a készülőben levő ebédet, zöldségsalátát készítettünk, megterítettük az asztalokat és a végén mindenki elmosogatott maga után. Érdekességképpen megjegyezném, hogy nagyon szépen és tisztán dolgoztak a gyermekek a nap során: semmit nem játszottak vagy mocskoltak el. Az ebéd befejeztével pont annyi gulyás maradt meg, hogy mindenkinek a tányérját újratöltöttük és hazavihették az otthonmaradt testvéreiknek.



A tóparti fürdést megelőzően ellátogattunk az esztenára, ahol egy helyi ember bemutatta a juhnyírás módszerét. Emellett a gyermekek még meg is fejhették az állatokat és friss sajtot kóstolhattak. Még menet közben vásároltunk egy nagy dinnyét és mind meg is ettük. (Voltak még gyermekek az esztenánál, csak valamiért nem akarták, hogy fényképezzem őket. Talán szégyenlősök voltak.).



Kijelenthetem, hogy a diószéni gyermekek nagyon szeretik a fagylaltot és az üdítőt. A vásárolt fagylalt- és üdítőmennyiség szinte az összes napra jutott. Az ebéd elfogyasztása után a gyermekek minden nap 2 gombóc fagylaltot választhattak és hűsíthették magukat.


„Gogosból sosem elég”, mondták ezt a gyermekek és mind megették az összes fánkot, amit közösen készítettünk. Itt már segített nekünk a hagyományőrző asszonyunk is. Helyi, tradicionális receptúra szerint készítettük el a fánkokat: tej, cukor, vaníliás cukor, só, liszt, élesztő és olaj felhasználásával ínycsiklandozó fánkok készültek. Sajnos fényképet nem tudtam készíteni erről, mert ahogy sültek a fánkok, úgy ették is meg a gyermekek. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a gyermekek szülei sajnos nem igazán sütnek ilyesmit otthon.



Érdekes volt számomra az, hogy a diószéni gyermekek még sosem fürödtek a Szeret folyóban. Nem hagyhattam ki az alkalmat, így hát egyik nap a nagyobb gyermekekkel, túrázással egybekötve elmentünk a folyó partjára fürdeni. Kifejezetten élvezték a forró nyári napon a hűvös vizet. Már hazafele menet tervezték a gyermekek, hogy ezután rendszeresen fognak járni a partra fürdeni.


Összességében a Diószénen szervezett magyar nyelvi tábor nagyon jól sikerült. Jól érezték a gyermekek magukat: nagyokat játszottunk és nevettünk. Az utolsó napon szomorúak voltak a gyermekek, mert lejárt a tábor és nem kell a nyár folyamán többet jönni.


Mivel a KEMCSE által küldött pénz bőven elég volt a tábor finanszírozására, így a fennmaradó pénzösszegből vásároltunk jövő tanévre fejlesztő játékokat a kis és nagyobb gyermekeknek is.


Demes Kinga, tanárnő