Nyolcévnyi elnöki munka után 2016-ban elérkezettnek láttam az időt, hogy átadjam ezt a megtisztelő, de roppant felelősségteljes feladatot egy, a csángó ügy iránt elkötelezett, utódnak. Olyannak, aki mindnyájunk bizalmát élvezi. Jómagam szeretettel gondolok arra a hosszú időre, amit az Egyesület munkatársai, a keresztszülők, a csángó emberek, tanárok, gyerekek között tölthettem. Tiszta szívvel igyekeztem tenni értük, s ugyan nem voltak gond nélküliek az elmúlt évek, az örömök mindig felülírták a nehézségeket. Tapasztaltam, hogy lassan, sok-sok buktatón keresztül vezet az út, de mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a csángók sorsa és moldvai magyar oktatás ügye jó irányban halad.

Több mint 30 éve, mint újságíró, találkoztam a Baranya megyei Egyházaskozáron élő csángókkal, majd bejártam Gyimes és Moldva falvait, ott és akkor érintett meg a csángómagyar lét karizmája, s a felismerés, hogy e népcsoport fogyása, elvándorlása, asszimilációja felgyorsult. Újságíróként, lapszerkesztőként több évtizedig a magyar hagyományok, szokások, többek között konyhánk megőrzéséért, értékeinek elismeréséért, családösszetartó, nemzetmegtartó erejének tudatosításáért dolgoztam. Így amikor közel kerültem a csángókhoz, kötelességemnek éreztem, hogy a magam eszközeivel megmaradásukat, hagyományaik megőrzését segítsem. Alkotótársammal, a pusztinai Nyisztor Tinkával, összegyűjtöttem a még fellelhető moldvai csángó étkezési hagyományokat és recepteket. Ezeket „Csángó galuska” címmel könyv alakban meg is jelentette az a kis kiadó, amelyet magánvállalkozásban működtetek. De hasonló módon bejártam Kárpátalja falvait is, és ezeknek a gyűjtő utaknak az eredményeként látott napvilágot a „Kárpátaljai kóstoló” című receptkötet.

Több évtizedig a Magyar Konyha, Közép- Európa első gasztronómia magazinjának munkatársa, majd főszerkesztője voltam, és három évig részt vettem „A rák ellen, az emberért, a holnapért!” Kiemelkedően közhasznú Társadalmi Alapítvány munkájában, ahol módom volt megismerkedni a civil szervezetek működésével. Okleveles üzemgazdász és újságíró vagyok, tősgyökeres budapesti és katolikus. Két diplomás gyermekem van, egy leány és egy fiú, akik eddig már öt kisunokával ajándékoztak meg. Életemet ők és szerteágazó munkám határozzák meg. Boldog ember vagyok, mert van kikért és mit tennem.