Az idén Virágszombaton már második alkalommal tartották meg a találkozót, amely egy régi hiányt pótol, mivel a moldvai nép - sokak által csodált - archaikus imádságai, népénekei az oktatási programból az elmúlt évig kimaradtak. A somoskai születésű Benke házaspár, Paulina és Pável, ezekkel már a bölcsőtől kezdve töltekezett, ezért elhatározták, majd megszervezték, hogy az énekeket, imákat a többi falu tagjaival együtt egy közös találkozón felelevenítik, és ezzel hagyományt teremtenek.
A múlt évi találkozó is sikeres volt, ezen felbuzdulva az idén még nagyobb lelkesedéssel készültek erre a szervezők és a falvak küldöttei. Mindenki meg akarta mutatni, hogy a családban milyen értékes régi imákat őriztek meg, és ezek előadásával milyen érzelmeket tudnak kifejezni, átélni a Nagyhét közeledtével.
A tavalyi rendezvényre nem sikerült eljutnom, de Boksai Daniella somoskai keresztmama akkori élményeit hallgatva, még jobban szerettem volna ott lenni közöttük, így az idén már közösen indultunk útnak Daniellával. Repülővel viszonylag rövid idő alatt el tudtunk jutni Bukarestbe, onnan már csak 300 km volt Klézse és környéke.
Szerda este megérkeztünk a hólepte Somoskára. Másnap Paulináék bementek Bákóba vásárolni, ügyeket intézni, útközben letettek bennünket Bogdánfalván (ahol falugazda is vagyok), ahol megnéztük Nyika Zsuzsa tanárnő 5-11 éves gyerekeknek tartott, tökéletesre sikeredett óráját. Minden gyereknek különböző feladatokat adott egymást követően: volt például helyesírás-gyakorlat, amit a kicsik rajzzal oldhattak meg, és közös játék és ének. Nagy élmény volt látni a gyerekek lelkesedését. Ezeknek a gyerekeknek még nincs keresztszülőjük, de nagyon szeretnének. Megnéztük a tanárnő lakóházát is, amelyen lenne sok javítanivaló, leginkább a vizesblokkra férne rá a felújítás.
Ezután átmentünk Nagypatakra is, az ottani tanárnő, Gál Ruth fogadásunkra elénk jött. Csak egy kis mini lakrésszel rendelkezik, amit barátságosan berendezett, fantasztikus vendéglátásban részesített minket. Ő az iskolai oktatást végzi Nagypatakon és a szomszédos Forrófalván, Antal János pedig a két falu hagyományőrzője. Paulináék autóval értünk jöttek, úgy mentünk vissza Somoskára.
Pénteken nagy volt készülődés, Paulina egész családja lány testvérei, sógornője és a falu számos asszonya készítették a galuska böjtös/kásás és húsos változatát, amely aztán egész éjjel főtt Bori néni, a szövőasszony és Paulina házában. Somoskában négy asszony folytatja a hagyományos szövés mesterséget.
Szépen feldíszített kultúrházban várták a különböző falvakból érkező előadókat, csoportokat, és az érdeklődő vendégeket. Közben pénteken 20-30 centi hó esett, ami másnapra, az enyhe idő megjöttére elolvadt.
Az eseményen a következő falvak közössége vett részt:
Lábnyik; Magyarfalu; Dumbravén; Csíkfalu; Külsőrekecsin; Trunk; Nagypatak; Forrófalva; Klézse; Somoska; Pusztina; Lészped.
Lujzikalagorból eljött a nevezetes énekes asszony, Csernik Mária, akitől Jáki Sándor Teodóz atya gyűjtötte az Aranymiatyánk című énekelt ima moldvai változatát. Nevezetes és emlékezetes nap volt, ami barátságos és családias hangulatban telt el. A helyi pap és polgármester magyarul szóltak a megjelentekhez és magyar imával nyílott meg a rendezvény.
A többnyire nagyböjti imádságok, énekek szomorú hangulatát a klézsei, somoskai, pokolpatai gyerekek vidám (Legyetek jók, ha tudtok..) dala, valamint a kicsik szívbéli éneke oldotta fel, amelyeket Istók Angéla és lánya, Editke tanított be nekik, ezekkel zárult az összejövetel. Minden szereplő szép ajándékot kapott a támogatóktól, így a KEMCSÉ- től is. is.
Másnap részt vettünk még a barkaszentelésen (pimpószentelésen), ezután indultunk vissza Bukarestbe, és repülővel hétfőn délelőttre már meg is érkeztünk.
Élményekkel feltöltődve tértünk haza a hó lepte, karácsonyi hangulatú faluból, ezért mindenkinek szívből ajánlom, hogy látogasson el a moldvai Somoskára, hogy remélhetőleg a következő év nagyhetében is megrendezésre kerülő „Aranymiatyánk” találkozón megtapasztalhassa a moldvai magyarok vallásos, Isten-közeli lelkületét.
Nagy Erzsébet bogdánfalvi falugazda