Ahogyan honlapunkon már előzetesen is hírt adtunk, a moldvai csángómagyar Antal Veronikát boldoggá avatták!
A nagy esemény 2018. szeptember 22-én a szülőfalujában történt. A ferences harmadrendi, 23 éves Antal Veronikát 1958-ban ölték meg. Vértanúként halt meg, a bérmálási szentmiséről hazatérőben, a tisztaságát védve. Antal Veronika látszólag nem csinált semmi rendkívülit az életében, „csak” ragaszkodott az Istenéhez és ahhoz a hivatáshoz, mellyel teljesen átadta magát Neki. Elvehettek tőle mindent, még a csodálatos magyar anyanyelvét is, de egyet nem adott: a tisztességét. Mert Antal Veronika a tisztesség szentje. A moldvai magyaroknak immár van égi közbenjárójuk. Örömükben osztozunk az alábbi cikkekkel.
KEMCSE Elnöksége és Vallási Csoportja
Magyar Kurír: Szeptember 22-én boldoggá avatták Antal Veronika (1935–1958) vértanút szülőfalujában, a moldvai Nisiporeștiben. A helyi Szűz Mária mennybevétele templomban bemutatott boldoggáavatási szentmisén Ferenc pápa nevében jelen volt Giovanni Angelo Becciu érsek, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa.
„Ez a fiatal lány példakép számunkra, az evangélium bátor tanúságtévője. Jézusnak szentelte életét, és hozzá volt hűséges a tragikus körülmények között történt haláláig, egy olyan országban, melynek keresztényei számára nem ismeretlen a hitért vállalt nagy szenvedés és üldöztetés” – Giovanni Angelo Becciu érsek, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa Ferenc pápa nevében ezzel a gondolattal kezdte Antal Veronika szűz és vértanú boldoggá avatási szentmiséjét a Neamț megyei Nisiporeștiben.
A iași római katolikus egyházmegyéhez tartozó település Szűz Mária mennybevétele-templomában tartott ünnepi szertartást több rádió és a romániai televízió is élő adásban közvetítette szeptember 22-én, szombaton délelőtt.
Ferenc pápa 2018 januárjában ismerte el a fiatal ferences harmadrendi moldvai csángó lány vértanúságát. A huszonhárom éves lányt bérmálási szentmiséről hazatérőben ölték meg. Tisztaságát védte.
Forrás: Romkat.ro
Fotók: Radio Maria Romania/ Facebook
Forrás: Magyar Kurír - https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldogga-avattak-antal-veronikat
Vatikáni Rádió: Antal Veronika a tisztesség szentje
Szerzetesrend alapítók, az immár világhírűvé vált hét vértanú trappista szerzetes, a neves francia misztikus és költő Madeleine Delbrêl neve mellett bukkan fel szerényen a ma közzétett dekrétumban egy magyar név: Antal Veronika és belesikoltja a világba a moldvai csángók panaszát és egyúttal diadalénekét is: „Mennyei Atyám akarata, hogy szentek legyetek”. Isten sokszor a „kertek alól” hívja a szentjeit. Antal Veronika látszólag nem csinált semmi rendkívülit az életében, „csak” ragaszkodott az Istenéhez és ahhoz a hivatáshoz, mellyel teljesen átadta magát neki. Elvehettek tőle mindent, még a csodálatos nyelvét is, de egyet nem adott: a tisztességét. Mert Antal Veronika a tisztesség szentje. Az iszlám terroristák által – csupán mindössze 22-24 év távolságban – lemészárolt tizenkilenc algériai vértanú mellett ő a „kukoricaföld mártírja”, aki rózsafüzérébe kapaszkodva húzta föl magát a mennyei igazak közé. Életéről a moldvai minorita rend honlapján olvassuk a következő életrajzot.
Végtelen szeretet és tisztelet az Eucharisztia, Jézus és a Szűzanya iránt
Antal Veronika 1935. december 7-én született a Botfalva (Botesti) községhez tartózó Nisiporeştiben (Észak-Moldvában). Szülei, György és Éva egyszerű, de istenfélő földműves emberek voltak, akiket Isten négy gyerekkel áldott meg, akik közül Veronika az első. Másnap, december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén a kor szokásának eleget téve Halasfalva (Háláucesti) római katolikus templomába viszik, ahol a plébános, P. Felix Rafaelli megkereszteli és a szentségben a Veronika nevet adva neki, édesapja fiatalon elhunyt húgára emlékezve. A kis Veronika alig kezd beszélni, édesanyja, de főleg nagymamája Zarafina a kislányt, korának megfelelő imádságokra tanítja. Rokonai és ismerősei vallomása szerint Veronika kemény alkatú, kedves, intelligens és tisztelettudó. Szívesen játszik a szomszéd gyerekekkel, de amikor a harangokat hallja, a nagymamával és a játszótársakkal a templomba siet. Hét éves volt, amikor beíratták az iskolába, ahol olvasni és írni tanult. Később kedvenc tantárgyai a történelem, a földrajz, de az irodalom titkait is kutatja. Semmi különleges jelet nem lehet még észrevenni a kis Veronikán, kivéve az Eucharisztia, Jézus, és a Szűzanya iránti végtelen szeretetet és tiszteletet. Az első négy osztály elvégzése után már tevékenykedik a családi életben, segítve a szüleinek a házkörüli munka elvégzésében, adottsága szerint. Elsajátítja édesanyjától a fonálkészítést és a ruhahímzést. Kiveszi részét a mezei munkából a többi családtaggal együtt. Tizenhat évesen felvételét kéri a templom énekkarába és a Szent Maximilián Mária Kolbe atya által létrehozott Szűz Mária Lovagjai (Militia Immaculatae) közé, amelynek tagja P. Pall M. József atya is, aki Veronika honfitársa. Veronika, már bizonyos felnőttkort elérve komolyan gondolkozik a jövőjét tervezgetve. Istennek akarja szentelni életét. Felvételét kéri a faluban működő Assisi Szent Ferenc Missziós Nővéreinek Kongregációjába. Felvételt nem nyer, mert a szerzetesnővéreket elviszik, mint minden szerzetest és a rendházaikat bezáratja a kommunista diktatúra.
„Rendházon kívül élő szerzetesnővér”
Veronika szívében egyetlen vágy égett, melyért mindent megtett: Istennek szolgálni. Nem szűnt meg imádkozni azért, hogy a Jóisten mutassa meg neki, mily módon szolgálhatja Őt. Hivatását szem előtt tartva, lelkiatyja P. Donea Alajos tanácsára felvételét kérte Szent Ferenc Harmadrendjébe (Világi Harmad Rend, terciáriusok) és tisztasági magánfogadalmat tett. Ahhoz, hogy a lelki élettel előbbre haladjon és minél jobban átadhassa magát Istennek, a szülői ház mellé kis cellát építtet, melyben a lelkiélet uralkodik. Minden nap részt vesz a szentmisén. Mivel a faluban nincs állandó pap, mert a község a halasfalvi plébániához tartozik, Veronika nyolc kilométer távolságot tesz meg „falusfeleivel”, vagyis a falubeliekkel, hetente többször is, hogy a szentmisén részt vehessen. A szentáldozás ad erőt neki az élet küzdelmeiben és a lelkiéletben történő előrehaladásban. Gyakran beszél barátnőinek a lelki életről, a szentségekről, mindent megtéve e célja érdekében. A szentmisén való részvételén kívül mindig gondja van arra, hogy az Oltáriszentség Jézusa ne maradjon magára a templomban. Gyakran vesz részt szentségimádáson, a rózsafüzér közös imádkozásán, még ha a legközelebbi templomba is kell elmennie. Tudja, hogy az Egyháznak nagy szüksége van az imára. Az Isten iránti szeretetet és az imát konkrétan megéli, és felebaráti szeretetre váltja. Mindenkinek megbocsájt, a betegeket és az elmagányosodott időseket gyakran látogatja, a gyerekeket imádkozni tanítja és dédelgeti. Telnek az évek, és hite egyre jobban erősödik, mert nem sokára eljön az idő, amikor a krisztusi hűséget vérével pecsételi meg. Augusztus huszonharmadikán este Halasfalvára megy ifjú barátnőivel, mert másnap a bérmálás ünnepe lesz. Másnap tehát részt vesz a szentmisén, amelyen Petru Plesca püspök szolgáltatja ki a bérmálás szentségét. Egy barátnője elmondása szerint Veronika szomorú volt a szentmisén, mintha előérzete lett volna a bekövetkező dolgokról.
Rózsafüzérrel védekezett a nyers erő ellen
A szentmise után rendszeresen segített a sekrestyei munka elvégzésében, ami ilyen nagy ünnep alkalmával adódik. Az egyik halasfalvi barátnője meghívta ebédre és ő elfogadta a meghívást. A „falusfelei” hazafele indultak, Veronika pedig elbeszélget még a vendéglátó családdal, de megígéri barátnőinek, hogy nemsokára utoléri őket az úton. Az idő eljárt már, amikor Veronika elbúcsúzott vendéglátóitól és hazafelé indult. Útközben a rózsafüzért hangosan imádkozta és szaporán lépdelt az úton Isten oltalmát kérve. Útközben egy ifjúval találkozik, akinek Mocanu Pavel volt a neve. A fiatalember szemérmetlen dolgokról beszél és testi szerelmi kapcsolatot ajánlott a lánynak. Veronika visszautasítja az ajánlatot a tisztasági fogadalomra hivatkozva. A vágytól fűtött ifjú a kukoricamezőre hurcolja Veronikát az úgynevezett „Vangheaua” kútja mellé, és erőszakot akart elkövetni rajta. Veronika teljes erejéből ellenállt az ifjúnak. Amikor az ifjú látta sikertelenségét, elővett egy kést és negyvenkét szúrással kioltotta Veronika életét. Másnap hajnalban a mezei munkára siető falusfelei találtak rá testére. Arccal a föld felé borulva, jobb kezében a rózsafüzérrel találták rá, egyetlen „fegyverével”, amit használhatott. A gyilkosban volt annyi becsület, hogy kukorica kóréból keresztet font és azt tette Veronika testére. Ilyen mártírhalál lett osztályrésze Veronikának, aki a Boldogságos Szűz ünnepén született (másnap, Szeplőtelen Fogantatás napján keresztelték meg) és az ima volt a fegyvere a tisztaság megvédésére. A rendőrség megérkezése után Veronika testét a szülői házba szállították, ahol az egyik vizsgáló orvos kijelenti: „Boldog az az asszony, aki világra hozott, mert tisztaságban jöttél a világra és szűzen is távozol a világból”. E kijelentés azt bizonyítja, hogy a gyilkosa nem érte el erőszakos célját. Veronika halálának híre hamar elterjedt nemcsak a szülőfalujában, hanem a környékén is. 1958. augusztus 27-én temették el szülőfalujában. A temetésre a környékbeli falvakból is eljött mindenki, aki csak ismerte és hallott róla.
„Szent Veronika”
Mindenki, aki ismerte Veronikát és életét, ma szentként tiszteli őt. Halála után ismerősei Veronika hősies haláláról beszéltek, mondván: „Szentül élt és szentként halt meg”. Halála óta sokan látogatják a sírját, jönnek oda gazdagok és szegények, ifjak és öregek, és kérik a közbenjárását minden szükségben. Sokan megtapasztalják Isten segítségét, melyet szolgálója, Veronika által oszt a híveknek. Veronika életszentségének híre egyre jobban terjedt úgy a faluban, mint az egész környéken is. Csodás halálának és tisztaságának hírére 1980-ban P. Demeter Antal atya, a közeli falu plébánosa, a rokonoktól és a falusfelektől a kihallgatás révén sok adatot összegyűjtött. Ezen adatok között vallomást tettek azok a személyek is, akik Veronika közbenjárására meggyógyultak, vagy csodás segítségét megtapasztalták. Az Úr 2003. évében a hívek és a szentté avatási posztulátor, P. Patrascu Damián kérelmére a jászvárosi megyésfőpásztor, Petru Gherghel püspök megengedte, hogy a hivatalos vizsgálat révén – megismerve Veronika erényes és példaadó életét, testi-lelki tisztaságát – kérjék Isten szolgája, Veronika közbenjárását minden ügyükben.
2003. november 25-én a nisiporeşti „Szűz Mária Mennybevétele” templomban több ezer hívő, valamint számos pap jelenlétében a boldoggá-avatási per hivatalosan megkezdődött. Azóta is az Egyház által kinevezett törvényes személyek, megbízatásuk jegyében több tanút meghallgattak, köztük a megtért gyilkost is. A kihallgatások november 11-én fejeződtek be és az iratokat átadták a Szenttéavatási Kongregációnak, az ügy további folytatására. Így most minden jóakaratú keresztény kérheti közbenjárását bizalommal mindaddig, amíg a mindenható mennyei Atya megengedi, hogy Isten szolgálóját, Veronikát szentként tisztelje az Egyház.
Ima a mindenható Istenhez Veronika szenttéavatásáért - a jászvásári megyéspüspök jóváhagyásával
Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, dicsérünk téged és hálát adunk neked, mert szolgálódnak Antal Veronikának megadtad az Erősség Lelkét, amellyel megőrizte tisztaságát, s azt saját vérével pecsételte meg, és példaadó keresztény életet élt. Nagy örömmel ajánlotta fel életét Isten szolgálatára, a tisztaság és az ima által arra törekedett, hogy ki ne aludjon szívében a tisztaság fénye. Könyörögve kérünk, tedd méltóvá szolgálódat, Veronikát, hogy szentjeid között tisztelhessük, és példaképe legyen ifjainknak a tiszta élet megőrzésében és az igazi öröm megtalálásában. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Az élettörténet és az ima a moldvai minoriták honlapján olvasható magyarul az alábbi címen: http://canonizari.ofmconv.ro/wp-content/uploads/2013/01/vahu.pdf
Magyar idők: ... Antal Veronika szerzetes szeretett volna lenni, és azt tervezte, hogy a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságába kéri felvételét, ám vágya nem teljesülhetett, mert a szerzetesrendek feloszlatásakor a nisiporeşti-i apácákat is elvitték. Így aztán lelki vezetője tanácsára a ferences harmadrendbe kérte felvételét, amelyik félillegalitásban tovább tudott működni. Szent Ferenc világi rendjének tagjai főként otthonukban követték az alapító felhívását, de sokan éltek önmegtartóztatásban, s tettek tisztasági fogadalmat is.
Így tett az apácaéletre vágyó Antal Veronika is, aki az ötvenes évek Romániájában nemigen remélhette, hogy valaha szerzetes lehet. De a vágy erős volt benne, ezért a szülői ház mellé kis cellát épített magának, mindennap részt vett a szentmisén, és ehhez naponta sok kilométert gyalogolt Halasfalvára. A miselátogatás mellett gyakran vett részt közös rózsafüzér-imádságon, szentségimádáson, egyéb templomi alkalmakon. Vagyis életmódja voltaképpen nem nagyon különbözött azokétól, akiknek életére vágyott. Látogatta a betegeket, öregeket, elmagányosodott falubelieket. A gyerekeket imádkozni tanította. Kilencszázötvennyolc augusztus 23-án, szombaton este barátnőivel együtt Halasfalvára mentek, hogy másnap időben részt vehessenek az ünnepi misén, amelyen Petru Pleşca iaşi-i megyés püspök szolgáltatta ki a keresztény nagykorúság szentségét: bérmált. Mise után Antal Veronika még segédkezett a templomban, majd halasfalvi barátnője meghívására annak családjához ment ebédre. A többiek nélküle mentek haza, ő pedig az ebéd után rózsafüzért imádkozva sietve indult vissza egyedül Nisiporeşti-be. Ha ez az ebédmeghívás nem választja el a társaságtól, aligha válik gyilkosság áldozatává. Egyik barátnője úgy emlékezett vissza, hogy már a misén is szomorú volt, mintha megérezte volna, mi fog történni vele. A két falu közötti kukoricaföldön találkozott Mocanu Pavellel, aki később elismerte, hogy szemérmetlen dolgokról beszélt a lánnyal, és előbb szóban ajánlott kapcsolatot, majd a kúthoz húzta. Antal Veronika a fogadalmára hivatkozott, és teljes erejéből védte magát. A feldühödött gyilkos végül kést rántott, és 42 döféssel megölte áldozatát. A holttestet másnap találták meg a munkába sietők. Arccal a földre fordítva feküdt, kezében a rózsafüzér. A gyilkos, ráébredve tettére, kukoricaszárból font keresztet rakott a holttestre. Antal Veronika tisztelete hamar elterjedt a faluban, de a boldoggá avatás aligha indulhatott volna el a helyi ferences minorita közösség közreműködése nélkül.
Kapcsolódó cikkek: