Szeptemberi klubunk tábori élménybeszámolókkal, ének és meseszóval telt
Ezen a szép, verőfényes délután a nyári szünet utáni első klub-összejövetelünkön az elnöki beszámoló után vendégként üdvözölhettük Navratil Andreát, aki előadásával felejthetetlen élményt nyújtott számunkra.
A megjelentek köszöntése után elnökünk, Jolanda Willemse felolvasta azon falvak (Lujzikalagor, Gajdár, Diószén, Diószeg) tanárainak élmény-beszámoló/köszönő levelét, amelyeknek a nyári táborozásukhoz anyagilag hozzájárultunk. Lábnyikban is volt egy tehetség-fejlesztő tábor, de onnan eddig még nem kaptunk visszajelzést. Reménykedünk abban, hogy az új kormány továbbra is támogatni fogja a kinti magyar oktatást. Hegyeli Attila rövid videójában megemlítette, hogy a KEMCSE anyagi támogatása elsősorban a gyerekeknek és a szülőknek jelentett nagy segítséget. Októberben vezetőség-választás lesz, novemberben nem lesz klub, a karácsonyi összejövetelünket pedig december 5-én tartjuk meg.
Ezután meghívott vendég-művészünk, a Balatonfelvidéken élő Navratil Andrea, aki 2017-ben járt nálunk először, egy zalai István-napi köszöntő énekkel kezdte meg előadását. Hazánkon kívül, Szent István tisztelete a mai napig sehol annyira nem maradt meg élőben, mint a moldvai csángóknál. Elmondta régebben, egyetemista korában nagyon sokat járt Moldvában, az ott élő eleink egy olyan ősi gondolkozás, hitvilág, világkép-elképzelést őriztek meg, s ő mindezeket a bölcsességeket pesti leányka létére szinte családtagként „elleshette, ellophatta” tőlük. Dehogy kellett ellopni, szívből adtak mindent, csak vigyük!-mondta. Egy forrófalvi furulyás-mestert idézte, aki úgy tartotta: a mesterséget nem tanítják, az lopódik, kit mire húz a szíve. A pusztinai László Katit is idézte,: „..csak énekeld, s vigyed, hát kinek tanítsuk meg, ha nem nektek, mennek el idegen országba, nincs itthon az, akinek tanítsuk..”
Nemrég félve ment vissza többed magával Moldvába az „Aranymiatyánk találkozóra”, mert a régi mesterek, akik neki Moldvát jelentették, már mind „elmentek”. Félt attól, hogy vajon megtalálja-e a régi örömet, vagy a hiányt fogja megélni. Nem csalódott, nagyon mélységes, felejthetetlen együttlét volt, nem csak számára, hanem a vele odalátogató 50 embernek is, akik megtapasztalhatták, hogy milyen az a moldvai csángó ország.
Ezek után a Paradicsomkert-béli mesék címmel, több asszonytól gyűjtött, a teremtéssel és az asszony-ember viszonyával kapcsolatos, humorral átszőtt mesét adta elő. Végső tanulság: a hagyományra érdemes építeni, mert a tudomány utána kullog, majd megérti azt, amit a hagyomány eleve tud.
Andrea, miközben még meg is énekeltetett minket. Kedves, sugárzó, közvetlen lényével, gyönyörű hangjával ismét szívünkbe lopta magát.
László Ildikó, programfelelős
A képeket állandó fotósunk, Prekrit Judit készítette.
