Beszámoló a 2025. októberi klubdélutánról

Második, őszi klubdélutánunkat október 11-én tartottuk meg. A megszokott módon elnökünk, Jolanda Willemse köszöntötte a tagságot, és rövid beszámolójában a rövidesen aktuáliskarácsonyi csomaggyűjtésről beszélt.

Vendégünk ezúttal  Harangozó Imre tanár, néprajzkutató, etnológus, hitoktató, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke, 2023 óta az MMA Népművészeti Tagozat levelező tagja volt.

Elnökünk, miután köszöntötte a tagságot, reményét fejezte ki arra, hogy az idén is elő tudjuk teremteni a pénz a karácsonyi csomagokra, amelyeket a SMART november 28-áig fogad be és az idén is vállalja szállításukat egészen Bákóig. A csomaggyűjtés részletit honlapunkon külön is meghirdetjük.

Idén mind a 34 falu iskolájába szeretnénk 10-14 éves gyerekek számára társasjátékot, jó minőségű focilabdát és szaloncukrot ajándékozni. Tavaly ez nem sikerült csak  iskolába   tudtunk karácsonyi csomagot küldeni. A nyári táborozáshoz való anyagi támogatás és a karácsonyi csomagok küldése is egyfajta kapocs az ottaniakkal. Egyes családok részéről akadnak egyéni kérések is, amelyeket ha módunk vanigyekszünk teljesíteni, de nekünk a gyerekek ajándékozását kell előtérbe helyeznünk.

Harangozó Imre néprajzkutató, régi ismerősünk és rendszeres  előadónk „Magyarország szegin” témájú előadásának az elején ajánlotta, hogy a keresztszülők nézzék meg az újkígyósi felújított házában lévő csángó kiállításukat, gyűjteményüket.Továbbá ajánlotta, hogy jövőre látogassuk meg a havi két alkalommal tartott „Szarvasnyomon” című előadását is,  amelyet mint a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársa tart. A látogatáshoz előzetes bejelentés szükséges, és a autóbuszt lehet igényelni.

Ezután tagtársunk, László Ildikó elénekelte az előadás cím-dalát, amelyet a legszebb hangú gerléni énekes asszony, Demeter Antiné Jánó Anna énekelt fel 1972-ben Lészpeden Kallós Zoltánnak.

Előadásának lényege, vagyis, hogy mit is jelent az egyetemes magyar művelődés számára a moldvai csángó hagyomány-kultúra, és miért fontos nekünk. Nem azért értékes, mert ilyen, vagy olyan, hanem azért, mert náluk megmaradt egy olyan ének- és népi kultúra - ami valamikor az egész magyar nyelvterületen létezett. Moldvában egy régiesebb, archaikus változatát őrizték meg viseletben, szokásban. Ezeket csak mi, városi emberek különböztetjük meg, mert a hagyományosan az emberek számára ez jelentette az élet teljességét.

Végül előadását egy pusztinai temetési menet ihlette saját versével zárta, amit Tímár Karinával mondatott fel a Kossuth rádió egyik műsorában, és Karina sírva fakadt, mert ismerte ennek az árva, 20-as évei elején öngyilkossá lett  fiatal lányt:

„Tímár Anna megy az úton/ jobb oldalán legény három/, megy az úton, ereszkedik/, balról is hárman kísérik/, Tímár Anna sokat rívott/, nem kellett itt, nem kellett ott /, nem meneget Itáliába, most indul a Föld gyomrába/, az emberek kivetették, kaput zártak, elkergették/, lökték ide, lökték oda, s így megnyílt a sír kapuja…..”

A beszámolót írta László Ildikó, program-koordinátor

A fotókat ez alkalommal Prekrit Judit távolléte miatt, Albertné Révay Rita és Pákozdi Judit készítette