( 1939-2021)
Ki volt Sós Jenő? Férj, családapa, kertészmérnök, de ami a legfontosabb, gondolkodó, hazafias érzelmű, a nemzet múltját szerető ember. Egész életében szívén viselte a jelen gondjait, ahol lehetett segített. Így lett a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület tagja is és barátunk, aki összejövetelinket hűségesen látogatta, ellátott minket gyakorlati tanácsaival, gondolataival. Vállalta egy moldvai magyar kisfiú fogadott keresztapaságát is.
Keresztgyermekét támogatta, sőt Moldvában meg is látogatta, évről-évre csomagot küldött neki. Figyelemmel kísérte tanulását, fejlődését. Szerette a moldvai csángó magyarokat, szívesen beszélgetett velük itthon és odakint is. Egykori cégének segítségével kertészeti szerszámokkal, szaporító anyagokkal is segítette a Lészpeden működő magyar iskolarész kertjének szépítését. A kertészeti segédanyagok még más moldvai iskolaközösségekhez is eljutottak az eszközök a kiválogatását és a szállítás szervezését is maga végezte.
Sós Jenő hosszú életútja elején, még az „átkos” időkben, tudása révén kijutott az akkori NSZK-ba. Munkáját ott is elismerték, ajánlatokat kapott neves cégektől a maradásra, de Ő a hazáját tekintette elsődlegesnek és hazajött. Itthon a Széher úti telkén egy csodálatos kis családi fészket épített szinte saját erőből. A ház köré egy paradicsomi kertet varázsolt, üvegházat épített. Télen még éjjel is többször lement az üvegházba a kazánt megrakni, féltve a délszaki és az egyéb fagyérzékeny növényeit. Ezek az ember feletti munkák (akkor még 50 kg volt egy cementes zsák!) fizikailag nagyon elhasználták, és idős korára a különböző kezelések ellenére sokat szenvedett a fájdalmaktól. Nem volt fiú utódja, a felesége, a lánya és unokái lettek a vigasztalói az utolsó idejében.
Alapító tagja volt a Nyék-Kurucles Egyesületnek, környezetének, a természetnek a védelme érdekében.. Támogatta az igazi nemzeti törekvéseket eszmeileg, fizikailag és anyagilag is. A nemzeti összejöveteleken, előadásokon (Ópusztaszer, Magyarok Világszövetsége Székház, Kurultáj stb.) amikor csak tehette, részt vett.
Az egyház problémáival is sokat foglalkozott, emiatt távolságtartó is lett, azonban istenhite erős maradt. Nyíltsága, mély tudása, többször hozta konfliktusos helyzetbe környezetével, hívő társaival is. Ezt sokan nem, vagy nehezen értették meg. Igyekezett a világ és az emberek jobbításán tevékenykedni, és ebben sajnos nem mindig talált partnerre. Figyelemmel kísérte sokak sorsát, ahol tudott segített, ezt én is megtapasztaltam saját gondomon keresztül. Az utolsó egy-két évben egy sajnálatos stroke-roham, majd utána a korházi kezelés és a hosszú lábadozás lassan felőrölte erejét, szervezetét.
Búcsúztató szentmiséje a Pasaréti Ferences templomban sokunk szeméből könnyeket fakasztott. Fájó szívvel kívántam részvétet feleségének, Magdinak és a hozzátartozó rokonságnak a magam és mindnyájunk nevében is.
Adjon az Úr neki nyugodalmat az égi hazában!
Gyöngyössy Lajos
KEMCSE alapító tag