Az iskolák március 11 óta zárva vannak, mi március vége óta itthon vagyunk. Forrófalván az oktatás működik is, meg nem is - de ez az egész országban így van, nem csak én küszködöm ezzel. Tantestületileg egy platformot használunk az iskolával, órarend szerint haladunk, online küldünk anyagot, állunk a gyerekek rendelkezésére, ha szükség van rá. Nem működik a videokonferenciás óratartás, mert sok esetben egy okostelefon jut három gyerekre. Ilyenkor ki élvezzen prioritást? Nagyon sok gyereknek egyáltalán nincs internete, vagy okostelefonja, vagy bármilyen eszköze.
Ha nem az lenne a helyzet ami, akkor azt mondanám, hogy nagyon helyes, legyenek gyerekek, játszanak, járjanak mezőre, segítsenek otthon, focizzanak és sározzák magukat össze! De most nagyon megosztó ez a helyzet. A tanárok több házit adnak, mint szoktak, a gyerekek nagyon sokat vannak gép előtt, és nagyon le vannak terhelve. Az a tanárkolléga, aki anya is, nem bírja, és meséli, hogy a gyerekei szét vannak esve. Én igyekszem nem terhelni őket amennyire csak lehet, mi többnyire ismétlünk még, és nem is lesznek nagy projektek. Ha teher is a házi feladat, szeretném, hogy könnyű teher legyen. Van is olyan gyerek, aki ezt úgy hálálja meg, hogy egyből megold minden feladatot, amit küldök neki. De nekem is nagyon sok az olyan gyerekem, akit nem lehet elérni. És nem csak én nem tudom, hanem az iskola többi tanárja sem. Ilyenkor nem is tudom erőlködjek-e vagy sem.
Természetesen nagyon fontos a magyar nyelv, de ha választani kell, hogy mivel terheljük a gyereket, akkor azon a véleményen vagyok, hogy haladjon a matekkel, a románnal, amiből vizsgáznia kell négyévente, mert az alapján jut tovább iskolákba. Azok a gyerekek, akik nincsenek internet-közelben, azokat néha felhívom - sikerül vagy sem, felveszik a telefont vagy sem, stb. A többi kolléga meséli, hogy sok olyan gyerek van, akinek áram sincs a házban, nemhogy telefon vagy internet. Nagy szenvedés ez, alig várom, legyen vége.
Nem tudom, nyári táborok lesznek-e vagy sem. Valószínűleg nem, sőt arról is volt már szó itt-ott, hogy a szeptemberi iskolanyitás sem egészen biztos. De ez egyelőre csak szóbeszéd. A romániai politikai élet is bármikor hozhat változást.
Gál Eszter, tanár