Miért is jó keresztszülőnek lenni? - kérdeztem Zolit a videó-interjú során 2019. május 14-én, amire teljes bizonyossággal többek között ezt válaszolta: „... Aki keresztszülő, az történelmet ír!...”
Hitelesek az ő szavai. Fiatal kora ellenére gazdag életút áll már most mögötte, amelynek során egy történelmi időszakot is átélhettünk vele együtt, keresztszülőként mi is, amire a mai napig hálával tekintünk vissza. Meleg szívvel ajánljuk a vele készült riport megtekintését, valamint az alábbi önéletírása elolvasását, és ezt a régi felvételt is, amely 12 évvel ezelőtt készült a Szent István Bazilika előtt, amikor Ferkó Zoltán megérkezett a kerékpáros zarándoklatáról, amelyet 2007. április 22 – június 5. között végzett két keréken, 4000 kilométeren, a moldvai csángómagyarok anyanyelvi misézéséért.
A képsorokon Zoli felesége, Réka és a kisfia, Csaba mellett Nyisztor Tinka és Hegedűs Dóra is látható, valamint mi keresztszülők is, ahogyan együtt örülünk és táncolunk vele együtt. Az útja elismeréseképpen még abban az évben, az Egyesült Magyar Ifjúság kitüntette Zolit a Pro Unitate Hungarorum – a magyarság egységéért – díjjal. Ld. itt a történelmi felvételt.
Mi történt azóta Zoli életében és a világban? Zoli párszor beszámolt a klubdélutánunkon a Virrantó-játszóbusz értékmentő programjáról, Ferenc pápa pedig Csíksomlyóra látogat szinte napra 12 évvel Zoli zarándoklata után, ahol találkozni fog a moldvai magyarokkal is. Idén januártól pedig Bákóban minden hónap utolsó vasárnapján délben magyarul hallgathatják a falvakból oda zarándokoló csángómagyarok a szentmisét, a jászvásári püspök engedélyével. Reméljük velük együtt, hogy lehetőség lesz erre a saját templomaikban is a falvaikban, engedélyt kapnak rá, hiszen ők ezt oly régóta kérik.
Mindnyájunk nevében köszönjük az interjút és a hűségedet Zoli. Kívánunk Neked jó egészséget, sok örömöt a családod körében, és további sikeres munkálkodást!
A portré sorozat további részeit itt láthatják.
Albertné Révay Rita
Ferkó Zoltán vallomása:
Mottó: "Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van.
Nem elbízni magad semmiféle helyzetben. Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem, mely kormányozza a világot: s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést, önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést. Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy... Csak nem „biztonságban” élni. Mindig várni a vihart és a tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: „Itt van.” S oltani és védekezni." Márai Sándor: Füveskönyv
Budapesten születtem 1976. március 21-én. Édesanyám Andrásfalvy Bertalan által kitüntetett Arany Katedra-díjas pedagógus, édesapám közlekedésügyi szakember volt. Az 1990-ben újrainduló Baár-Madas Református Gimnázium első teljes évfolyamán érettségiztem. A Baár-Madasban Ifj. Bibó István volt az igazgatónk, tanáraink közé tartozott Balogh Zoltán, Arany János, Papp Kornél.
Tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán folytattam magyar-holland szakon. Kiváló tanulmányi eredményeimért 1996-ban Köztársasági Ösztöndíjban (mai neve Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj) részesültem, 1997-ben elnyertem egy nívós hollandiai tanulmányi ösztöndíjat. Magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomámat Kulin Ferenctől vettem át 1999-ben.
A Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközségben kereszteltek meg, itt is konfirmáltam Kenéz Ferenc tiszteletes úr keze alatt. 1988-tól 15 éven át aktív gyülekezeti életet éltem.
Tanári hivatásomat egykori Alma Materemben, a Baár-Madas Református Gimnáziumban kezdtem, azonban anyagi okok miatt hamar elhagyni kényszerültem. A robbanásszerű fejlődésben lévő mobil távközlésben helyezkedtem el, sikeres éveket teljesítve a Telekom elődjénél és a Vodafone-nál. Pályámat a turizmus, vendéglátás területén folytattam. Ennek köszönhetően éveket töltöttem külföldön, főként Ausztriában és Ausztráliában, de megismertem Új-Zélandot, Németországot, Svájcot, Belgiumot és Franciaországot is. Ezt követően is nemzetközi légkörben dolgoztam a Wizz Air vezető légiutaskísérőjeként.
Az angol nyelvet sokáig napi szinten használtam üzleti környezetben, németül első idegen nyelvként 8 éves koromban kezdtem tanulni és ma is használom nap mint nap, hollandul tíz éven keresztül tanultam, felsőfokú nyelvvizsgám van belőle, emellett egyre jobban megy a francia, és sokat értek, illetve megértetem magam románul is.
Határon túlra először elég későn, 21 évesen jutottam el, Erdélybe. Ezt a lemaradásomat azóta is igyekszem pótolni. 2005-ben magyar nyelvet és irodalmat mentem tanítani a moldvai csángók közé, ahol megismertem a két éve szintén ott tanító marosvásárhelyi születésű Pávai Rékát, akit egy évre rá feleségül vettem. Réka családjában nagy hagyománya van a népi kultúra ápolásának. Apósom Pávai István népzenekutató, az erdélyi táncházmozgalom egyik alapító atyja, feleségem ének-zene szakos tanárként dolgozik. Két gyermekünk született; Csaba és húga, Boglár a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója.
Egyetemista korom óta szívemen viselem a határon túli magyarság sorsát. 2007-től két éven át alelnöke voltam a moldvai csángó gyerekek magyar nyelvű oktatását anyagilag támogató jelképes keresztszülőket összefogó Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületnek. 2007 tavaszán 45 napos, 4000 km-es figyelemfelkeltő kerékpáros zarándoklatot teljesítettem Budapesttől Rómáig, majd Zágrábtól Jászvásárig a moldvai magyarok anyanyelvű vallásgyakorlása érdekében. Erről az útról írtam Zarándoklat a moldvai magyar miséért című könyvemet. Adománygyűjtéssel egybekötött könyvbemutatóim során Magyarország és a Kárpát-medence több tucat települését bejártam. Erőfeszítéseim elismeréseként Pro Unitate Hungarorum - A magyarság egységéért díjban részesültem.
2008 nyarán a Boros Gyimesi Hagyományőrző Skanzen és Panzió házigazdája voltam. Tapasztalataimat a Felnőttkorom legszebb nyara - Borospataka című könyvemben foglaltam össze, mellyel többek között a Budapesti Könyvhét vendége voltam.
Időközben az évek során több, határon túli magyar oktatással foglalkozó szervezet, például a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program, a Rákóczi Szövetség és a Vasárnapi Iskola Alapítvány munkájába is betekintést nyertem. E tapasztalatok hatására alakult ki és szilárdult meg bennem a meggyőződés, hogy a XXI. században a szórványmagyarság állandóan változó kihívásaira a gyermeknevelés és oktatás területén a legjobb válasz egy mobil kulturális intézmény, amelynek játékos és tanító funkciója mellett közösségformáló és összetartó szerepe is van, nem kötött földrajzi helyhez, mindig oda megy, ahol a legnagyobb szükség van rá. Így született meg a Virrantó mobil iskola és mozgó játszóház ötlete.
2016 óta mostanáig öt országban (Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia) összesen mintegy 100 helyszínen tartottunk magyar nyelvű készségfejlesztő, kreatív, közösségépítő és énekes-táncos foglalkozásokat több ezer gyereknek a 3-18 éves korosztályból. Tevékenységünkről részletesen beszámolunk honlapunkon, Facebook profilunkon és YouTube csatornánkon.
A 2017/2018-as évadban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként egy kis dél-erdélyi szórványmagyar faluban, Kóboron szolgáltam. Fogadószervezetem a Kőhalmi Református Egyházközség volt, mentorom Nt. Szegedi László Tamás, a Brassói Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora. A 2018/2019-es tanévben a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként tudásomat, tapasztalataimat Zürichben, a több mint másfél évszázados múlttal rendelkező svájci magyar diaszpóra javára kamatoztattam.
2019. május 14.