A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt egy héttel elhalasztott összejövetelünkre sokan jöttek el. Úgy látszik, nemcsak mi voltunk kiéhezve az együttlétre, hanem keresztszülő-társaink is, hiszen a pandémia miatt egy évig szüneteltetni kellett a találkozásainkat.
Bevezetésül néhány aktuális hírt osztott meg velünk elnökünk, Jolanda Willemse: Moldvában megindult oktatás . Sok új tanárt vettek fel, akik most ismerkednek a körülményekkel, ezért róluk még egyelőre nincs információnk. Sajnos a KEMCSE három beadott pályázata közül egyik sem nyert, így az eddigieknél is szűkösebben kell gazdálkodnunk. A közeli jövőben irodánk építkezés miatt megszűnik, ezért új helyet keresünk egyesületi tevékenységünk, archívumunk, berendezésünk számára, klubösszejöveteleink helyszíne azonban változatlan marad.
Ezt követően Rébay Lajos, négy település falugazdája tartott nyári moldvai útjáról beszámolót. Fiával több oktatási helyszínt felkeresett, miközben fontos küldetést teljesített: barátja, Zsíros Tibor 40 évvel korábbi moldvai találkozásairól készült dokumentum kötetét vitte el a ma 70-80 éves embereknek. A sors különös kegyelmének érezte, hogy mindenkit életben megtalált. Sok torokszorító élményben volt része. Utazásáról részletes beszámoló a honlapon olvasható.
Kaszap Johanna, pusztinai egyetemista, a Károli Gáspár Református Egyetem harmadéves pszichológus hallgatója komoly tervvel utazott haza: a nyári vakációja alatt szerette volna felmérni, hogy tanulmányai befejezése után, hogyan tudna segíteni a fiataloknak Moldvában. Több olyan rendezvényen is részt vett, ahol gyerekekkel foglalkoztak: például a pusztinai zenei táborban és az MCSMSZ szervezte lábnyiki és gyimesi táborokban. Mivel a KEMCSE is fontosnak tartja, hogy a jövő értelmisége hazatérve szülőföldjére, segítse a felnövő ifjúságot, nagyon örültünk Johanna előadásának. A lelkes, vetített képes beszámoló alapján úgy gondoljuk, kedvező fogadtatás esetén képes lesz ezt a tervét megvalósítani.
Végül tiszteletbeli elnökünk, Pákozdi Judit mutatta be „Kárpátaljai kóstoló”
című könyvét. Ez a könyv - a néhány évvel ezelőtt megjelent Csángó galuska című könyvhöz hasonlóan - komoly hiányt pótol, mert eddig nem létezett ezeken a területeken írásban megjelent receptgyűjtemény. A szerző röviden kitért a magyarországi Szabolcs-Szatmár megyei, a kárpátaljai és moldvai ételek, főzési és étkezési szokások hasonlóságára is. A receptek gyűjtését Kárpátalján a ’90-es évek elején kezdte és több évtized kihagyás után idén tavasszal fejezte be. Tapasztalata szerint az elmúlt 30 évben nem sokat változott a hagyományos kárpátaljai konyha. A sok ínycsiklandó ételfotó vetítésének megtekintése után könyvvásárlásra és dedikálásra is volt mód.
Októberben nem tartunk klubot, novemberben a megszokott második szombaton, 13-án találkozunk legközelebb. Reméljük, a vírushelyzet lehetővé teszi ezt!
Büttner Sarolta,
programszervező