Májusi összejövetelünkön régen várt vendéget üdvözölhettünk. dr. Pozsony Ferenc erdélyi magyar néprajzkutató, egyetemi tanár személyében. Érdekfeszítő előadása után Tóth Dorottyanépdalénekest hallhattuk, aki dalait citerán és kobzon is kísérte. Végezetül Jolanda Willemse elnökasszony vetített képes beszámolót tartott legutóbbi moldvai útjának tapasztalatairól.
Dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a moldvai csángómagyarok kulturális örökségéről, identitásának alakulásáról tartott több mint egy órás előadást, amelynek összefoglalása klubbeszámolónkat követően olvasható. Előadása után a résztvevők számos kérdést tettek fel a professzor úrnak, amelyek azt tükrözték, hogy a csángómagyarok jövőjének, identitásának alakulását mindenki aggódóan figyeli.
Következő vendégünk a temesvári születésű Tóth Dorottya volt. A most negyedéves Zeneakadémista nagy átéléssel énekelte a moldvai útjai során megismert dalokat. Citerán és kobzon is kísérte énekét. Nagyon örültünk, hogy megismerhettünk egy újabb fiatal népdalénekest, reméljük máskor is megörvendeztet minket előadásával.
Végezetül Jolanda Willemse elnökasszonyunk számolt be a legutóbbi moldvai útjáról, amelyen az AMMOA elnökével és képviselőivel együtt 14 település oktatási helyszíneit látogatták meg. Általános benyomásuk az volt, hogy a pedagógusok nagy örömmel fogadták őket, és a legtöbb helyen javultak a lakásviszonyok. Egy falu, Újfalu esetében tapasztaltak nagyobb problémákat, ezeknek a megoldásán igyekeznek segíteni. A részletes beszámoló a honlapunkon, A moldvai szakmai látogatásról címmel olvasható.
Dr. Pozsony Ferenc professzor úr klubunkon elhangzott előadásának alapján készült beszámoló:
A moldvai csángók kultúrájának, nyelvének különbözőségét magyarázta elsőként, és hogy a Kárpát-medencéből különböző időben és helyekről történtek kitelepítések és kitelepülések. A legnagyobb mértékű kitelepítés a tatárjárás előtt, a moldvai fejedelemség virágkorában, valamint a madéfalvi veszedelem után történt.
A különböző korokban eltérő nyelvi tudattal és állapottal érkeztek az emberek Moldvába. Az északi és déli falvak (pl. Szabófalva, Kelgyest, valamint Bogdánfalva, Nagypatak) magyarjai a Mezőségről érkeztek, akik egészen a közelmúltig megőrizték mezőségies nyelvjárásukat. A Székelyföldről érkezők a Tázló, a Tatros, az Ojtoz, az Aranyos-Beszterce és a Szeret völgyében telepedtek le, (pl. Pusztina és Lészped lakosai), akik napjainkig székelyes jellegű nyelvjárást beszélnek sok-sok román jövevényszót használva.
Fontos évszám a moldvai magyarok életében 1541, a központosított magyar királyság szétesése, amikor politikai és egyházi irányítás, védelem nélkül, voltaképp magukra maradtak. A Vatikán a 17. század elejétől kezdődően missziós területté nyilvánította Moldvát, ahová elsősorban idegen, olasz, lengyel és német papokat, szerzeteseket küldtek, akik jól ismerték a latint és az olaszt, így a neolatin jellegű román nyelvet csakhamar megtanulták, s azt részesítették előnyben.
Abban, hogy a magyar nyelv fennmaradt, nagy szerepe volt annak a gyakorlatnak, hogy a moldvai magyar katolikus közösségek a 17. századtól kezdődően egészen 1914-ig magyarul tudó deákokat, kántorokat hívhattak Székelyföldről (Csíksomlyóról, Kantából), akik egy korszerűbb magyar nyelvet, magyar nyelvű imákat és énekeket honosítottak meg, anyanyelvű nyomtatványokat terjesztettek.
Közvetlenül 1859 után kibontakozott a román nemzetállam építése: megkezdődött itt is a román nemzeti kultúra megszerkesztése és terjesztése, a román nyelvű iskolahálózat létrehozása és a román identitás terjesztése.
A 19. század végén a fiatal román állam megegyezett a Vatikánnal egy Jászvásáron létesítendő római katolikus püspökség létrehozásáról, melynek része volt a román nyelvű egyházi intézményhálózat kiépítése, a román nyelvű liturgia, vallásosság meghonosítása is. Ezt a folyamatot tovább erősítette a román népiskolai rendszer kiépítése a csángó falvakban, ami csakhamar a nyelvi-tudati asszimilációhoz vezetett. Magyar nyelvű liturgia és iskola (kevés kivétellel) nem működött falvaikban.
A csángók sokáig kimaradtak nemcsak a magyar, hanem a román polgári, modern nemzetépítésből is. Anyanyelvű iskola és liturgia nélkül nem juthatott el ide a Kárpát-medencében még a 18-19. századok fordulóján kibontakozó magyar nyelvújítás sem. De a moldvai magyarok nem vettek részt a modern magyar polgári nemzet összekovácsolásának nagy történelmi eseményében, az 1848-as forradalomban, és az azt követő szabadságharcban sem.
Napjainkban a 240.000 római katolikus közül csak 40-50.000 ember beszéli vagy érti nyelvünk régies, lokális változatát. Azonban a régies elemekben gazdag magyar nyelvváltozat sokszor nem volt alkalmas a bonyolulttá váló élethelyzetek, érzések, problémák kifejezésére, megfogalmazására. Éppen ezért a moldvai magyarok az új fogalmakat rendszerint a román nyelvből kölcsönözték.
A II. világháború után sok fiatal költözött városra, ahol szakmát tanult, munkát vállalt, családot alapított. A városon szocializálódott, felnevelődött fiatalok nyelvhasználata csakhamar visszahatott a szülőfalura is. mely tovább erodálta a régies magyar nyelvet. Ennek ellenére egészen az 1962-es kollektivizálásig falvaikban elsősorban a magyar nyelv volt a domináns. Azonban 1965 után a szülők, elsősorban a jobb érvényesülés érdekében, csak román nyelvre tanították kisgyermekeiket, s ezért felgyorsult a nyelvvesztés, átrendeződött identitásuk: magyar, székely, csángó magyar, román csángó, román, katolikus kategóriák élnek egymás mellett. Ugyanakkor a csángók az anyanyelvnek nem tulajdonítottak olyan szimbolikus tartalmakat, funkciókat, mint az anyaországi magyarok, akik ismerjük a 19. századi modern polgári nemzetépítés, történelem- és kultúraszerkesztés eredményeit és hatásait.
A moldvai magyaroknál elsősorban a lokális, regionális és a felekezeti elemeknek, identitásnak és nem az anyanyelvnek van kitüntetett jelentősége. Az anyanyelv legtöbbször mély érzelmi kapcsolatot jelent egy anya és gyermeke között. Azonban a minél sikeresebb érvényesülés miatt az anyák 1965 után csak románul beszélnek gyermekeikkel, miközben a szülők a nagyszülőkkel még gyakrabban beszélnek magyarul. Ez a visszás helyzet is hozzájárul az identitásvesztéshez.
A rendszerváltás után megnyílt a világ a moldvai csángók előtt is, általában a katolikus, újlatin nyelvet beszélő országokba mennek nagyobb számban dolgozni, s ott gyorsan elsajátítják ezeknek az országoknak a nyelvét. Ez szintén gyors kultúraváltást eredményezett, a globális élet- és kulturális minták követése miatt.
Hegyeli Attila érzékelve a veszélyt, a 2000-es évek elején megszervezte és elindította a magyar nyelvű oktatást néhány moldvai, Bákó megyei faluban. Munkáját Márton Attila folytatta tovább, aki jelenleg a moldvai magyar oktatási program koordinátora. Kiemeljük, hogy a KEMCSE is támogatja ezt a nagyon fontos feladatot. Tudjuk, hogy az utolsó pillanatban vagyunk a magyar nyelv visszatanításában, de a moldvai magyarok nagyon értékes, nagyon jelentős kulturális öröksége arra kötelez bennünket, hogy a magunk eszközeivel lassítsuk a nyelvi asszimilációt.
Az EU Tanácsa ajánlást fogalmazott meg ennek a kultúrának a védelmére, továbbadására. A csángók az összeurópai és az összmagyar kultúra számos régi elemét napjainkig éltetik.
Milyen kulturális értékeket veszíthetünk, ha az archaikus magyar nyelv eltűnik Moldvából?
Középkorias vallásos gyakorlatokat, apokrif vallásos szövegeket, imákat és énekeket őriztek meg egészen a közelmúltig.Reneszánsz- és kuruckori dalköltészetet, balladákat éltettek egészen a közelmúltig.Jellegzetes, sajátos díszített tárgyi kultúrájuk (pl. viseleteik, tarisznyáik) és szellemi hagyományaik (szokásaik) napjainkig kifejezték és hordozták azonosságukat, származásukat.
Mit tehetünk, hogy lassítsuk az asszimilációt?
Nyelvi, kulturális sajátosságaik megőrzésében és továbbadásában az anyanyelvű liturgiának, iskolahálózatnak, gazdasági kapcsolatoknak, a magyar turizmusnak jelentős szerepe lehet. A népi diplomácia, a személyes kapcsolatok szintén nagyon fontosak. Nagyon sokat segíthetünk mi, keresztszülők azzal, ha meglátogatjuk keresztgyerekeinket, családjaikat, lokális közösségeiket, elmegyünk ünnepeikre és elhozzuk táborozni a magyar oktatásban résztvevő diákokat.
A moldvai csángók felzárkóztatásában, gazdasági életének fellendítésében fontos szerepet játszhat a segítségnyújtás a helyi, moldvai családi kisvállalkozások létrehozásában.
Lejegyezte:
Büttner Sarolta programfelelős
A fotókat Prekrit Judit készítette