A Hegyvidéki Kulturális Szalon épülete előtt beszélgettem keresztszülő-társunkkal, Sándor Györggyel 2022. szeptember 10-én, az idei első őszi klubdélutánunk/közgyűlésünk befejezése után.
Négy középiskolás keresztgyereke volt az idők folyamán, akik a Csíkszeredai Csángó Bentlakás tanulói voltak, de nagy összeggel támogatta annak idején a Magyarfalui Gyerekek Háza elkészülését is. A legkedvesebb moldvai emlékéről kérdeztem őt.
Kedves Gyuri! A keresztgyerekeid és mindnyájunk nevében ezúton is köszönöm minden jóságodat, a beszélgetést és az alábbi vallomásodat, de legfőképpen a csángómagyarok iránti hűségedet és minden önzetlen segítségedet. Kívánok Neked és a családodnak jó egészséget és további sikeres munkálkodást a moldvai magyarok érdekében és a környezetedben.
Várunk másokat is a sorainkba!
Albertné Révay Rita,
KEMCSE alapító tag
Sándor György keresztszülő vallomása:
Mindig úgy gondoltam, hogy dolgunk és felelősségünk is van a szűkebb, tágabb környezetünkért. A Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában hallottam először a keresztszülő mozgalomról. Azonnal éreztem, hogy tennem kell a csángómagyarokért, bármilyen keveset is tudok. (Megjegyzem, egy másik programban is részt veszek: a hazai cigányság felzárkóztatását is támogatom anyagilag és önkéntes munkával egy vidéki településen.)
Önzetlenül adni is öröm, de kapni is: az a sok szeretet, amit kaptam a keresztgyerekeimtől, az tartósan feltölt és boldoggá tesz. Sok szép emléket őrzök. Középiskolások keresztszülőségére vállalkoztam a kezdetektől. Valahogy úgy alakult, hogy rendre harmadikosokat (tizenegyedikeseket) kaptam a Csíkszeredai Bentlakás nevelőtanáraitól, eleinte Ferencz Évától, később Ferencz Gabriellától. Így kimaradásokkal, de négy fiatal keresztszülője is lehettem: két fiúnak és két lánynak. Mindannyiukat meglátogattam Csíkszeredában. Hármójukat a falujukban is, ami minden esetben csodálatos élmény volt számomra. A szülők kedvessége, ahogy fogadtak, mindig felejthetetlen lesz számomra. Magyarfalu, Külsőrekecsin, Gyimesbükk, a három falu, ahol jártam. Sajnos Pusztinába nem tudtam eljutni. Nem tudtam a fiatalokat Magyarországra látogatásra „elcsábítani”, mivel már nagyobbak voltak és nyáron dolgoztak, hogy besegítsenek a családnak. Ez is jellemző az ottani fiatalokra, az élethez való hozzáállásukra. Ráadásul az utóbbi időben a koronavírus-járvány is beavatkozott a programok tervezésébe, megakadályozására.
Hárman a csíkszeredai tanulás után dolgozni kezdtek, hiszen szükség volt a keresetükre. Egy kislány tovább tanul Kolozsváron. Próbálom támogatni az ottani tanulását is. Krisztinától, aki művészeti iskolában tanult, megkaptam az egyik festményét, ami azóta is a hálószobámban az ágyammal szembeni falat díszíti.
Sajnálattal követtem a Csíkszeredai Bentlakás kálváriáját is, a költözéseiket. Próbáltam kicsit hozzájárulni a felszerelésük, könyvtáruk minőségéhez, bővítéséhez is. Szerencsére mostanra nagyon jó körülmények között lakhatnak, tanulhatnak a diákok. Kétszer el tudtam menni a keresztgyerekeim kicsengetésére. Nálunk ezt ballagásnak mondjuk. 2017-ben Krisztián ballagott.
Az idén, 2022-ben is voltam kicsengetésen, Anita ballagásán. Ez ismét egy csoda volt számomra, ugyanis újabban a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium a Csíksomlyói Kegytemplomban tartja a kicsengetési ünnepségét. A helyszín és az ünnepség nagyon mélyen megérintett engem. A Kegytemplom udvarán kép is készült Anitával és szüleivel. Öröm látni a keresztgyerekeim fejlődését.