Kettős portré: Kiss Melittáról és a keresztfiáról
Ki ne ismerné a keresztszülő-mozgalomban ezt a két nevet, amely örökre összeforrott egymással? Kiss Melitta talán az első sikeres keresztszülő, aki Böjte Csaba atya 2004 decemberében tett felhívása előtt már kapcsolatban volt Csaba testvérrel, támogatta a gyerekeit és elindult Moldvába, ahol sok tehetséges gyereket talált. Többeket felkarolt, például a pusztinai Kovács család gyerekeit. A három fiú közül talán Krisztiánra a legbüszkébb, akit Sepsiszentgyörgyön látott meg először 2004-ben, és azóta is saját fiaként szereti. A zeneakadémiai mesterdiplomájáig elkísérte Krisztiánt, mindenben segítette és azóta is jó kapcsolatban van vele és családjával. Kovács (Feraru) Krisztián nem csak Melitta keresztgyereke, hanem a keresztszülők első büszkesége is lett! A felcseperedését, tanulmányait, fejlődését az Egyesületünk tagjai is végig kísérhették. Rendszeresen szerepelt egyetemista korában a klubdélutánjainkon, a moldvai magyarok javára rendezett jótékonysági koncertjeinken és a Közös Karácsonyainkon is.
Teljesen természetes módon a Keresztszülő-portrék sorozatában is együtt szerepelnek. Mindkettejük elfoglaltságai és a közben „ránk zúdult” nehézségek (Melitta betegsége, pandémia, ukrajnai háború, …) szinte lehetetlenné tették a portré megvalósulását, de végül 2022. április 29-én beszélgethettem Krisztiánnal Pázmándon, a nagyrészt maga építette takaros házában, családja körében, ugyanis időközben két gyönyörű kislány apukája lett! Melittával közel húsz esztendeje szinte valódi rokoni szálak fűzik őket egymáshoz. A régi szép emlékekről kérdeztem őt, a beszélgetés végén pedig örömmel öleltem meg a családot Melitta nevében is, akinek ezúton is teljes gyógyulást kívánunk.
Felnőtt férfi lett Krisztián és a Servet Zenekar tagja is (ld. róluk bővebben a cikk végén). Keresztszülői büszkeséggel láttam a feleségét, Verát, lányait, Emesét és Noémit, örömmel hallgattam a gyarapodásukat és a terveiket (milyen teendők lesznek még a házon, aztán hamarosan újból koncerteznek az együttessel, a járvány elmúltával). Szó esett Kanalas Éva új filmjéről is, Krisztián nagymamájáról, anyukájáról, pár könnycseppről is. A beszélgetésünk előtt pár nappal ugyanis, 2022. április 23-án páran keresztszülők az Uránia Filmszínházban találkoztunk Krisztiánnal a Csángó bájolás c. film díszbemutatóján. A film levetítése után kis műsort adtak a pusztinai asszonyok Nyisztor Tinka vezetésével. Erről az eseményről a honlapunkon is beszámoltunk. A mozi előtt készült ez a kép: a film plakátján a nagymama látható, aki szerepelt a filmben, és tavaly augusztusban halt meg, a plakát előtt pedig Krisztián édesanyja látható szép viseletében, aki könnyezve látta édesanyját a filmvásznon. Meg tudunk osztani még egy videót a közös emlékeinkből is! Az egyik keresztszülőtársunk megörökítette annak idején a 2013-as KEMCSE-karácsonyunkat, amelyen az egyetemistáink szép műsort állítottak nekünk össze: énekkel, furulyával, mesével, Iancu Laura és Lakatos Demeter verseivel, köszöntésekkel tarkítva. Az alábbi filmrészletben a büszkeségeink szerepelnek: a fiatal Krisztián, Iza, Bianka, Mónika, Emike, Eduárd és Jeromos!
Melitta és Krisztián 2004-től ismeri és szereti egymást. Közel húsz év! Nagy idő! Csak kiragadni lehet emlékeket, a teljesség igénye nélkül. Pár képet, sort, linket, „mozaikot” láthatunk a cikk végén a fontosabb emlékeikből. Két saját képet is hozzá teszek. Krisztiánnal először a keresztszülők legendás első moldvai útján 2006-ban Pusztinán találkoztam, Nyisztor Ilonka udvarán: furulyált, énekelt nekünk, keresztszülőknek, a többi tanítvánnyal együtt.
Később ismertem meg Melittát. A következő képemen ő látható a régi munkahelyén, ahol Krisztián is többször meglátogatta őt. (Ezt a bekeretezett képet átadtam Krisztiánnak emlékül a beszélgetésünk során.) A moldvai könyvespolcomon egy baba is van, szép viseletben, amely Krisztián édesanyjának a kezemunkája. (Neki a diplomaosztáson gratulálhattam.) A keresztszülő-mozgalom téglajegye és a Szeret-menti énekverseny pár DVD-jének egyikén Krisztián is látható. Egy kis emlék-csokor! Csoma Gergely „Az elhagyott idő” című kötete is rajta van. Ez a pár otthon őrzött tárgyam a „megőrzött idő” szimbóluma is lett a számomra.
Kedves Melitta! Isten áldjon meg Téged hosszú élettel, egészséggel, boldogsággal a csángómagyar gyerekekeidért tett jóságodért és minden eddigi és jövendő tevékenységedért.
Kedves Krisztián! Minden moldvai magyar, az őseid, valamint a keresztszüleid és mindannyiunk nevében köszönöm, hogy olyan kitartóan és szorgalmasan tanultál, és hűséggel őrzöd és tovább is adod őseid kincseit. Kívánunk Neked további sok sikert a magánéletedben és a hivatásod gyakorlása terén is, a moldvai magyarok javára és mindnyájunk örömére. Isten áldjon meg minden kegyelmével az egész családoddal együtt, otthon is, itthon is!
Albertné Révay Rita
KÉPEK, SOROK KISS MELITTA ÉS KOVÁCS (FERARU) KRISZTIÁN EMLÉKEIBŐL:
Melitta sorai: „Mivel 2004. novembere óta voltam 3x-os csángó keresztszülő (Böjte Csaba vitt el először Moldvába, ő mondta, hogy a korábban általam támogatott 3 szovátai testvér helyett inkább csángó gyerekeket támogassak, mert az ő gyerekeinek mindig lesz fedél a fejük fölött és ellátást is kapnak). Valahányszor Moldvába mentem, útközben mindig megálltam Szovátán, a korábbi keresztgyerekeimnél, akiknek az anyagi támogatását a későbbiekben egy Amerikában élő volt kolléganőm (egy parajdi származású neuroanatómus kutatónő) vállalt fel. Ő minden évben meglátogatja a parajdi temetőben nyugvó szüleit, s ilyenkor felkereste az általa támogatott gyermekeket is. Az 1991-ben született pusztinai Kovács Krisztiánt 13 éves kora óta taníttattam, egészen a zeneakadémiai mesterdiplomája megszerzéséig… Mellékelten küldöm Krisztiánék esküvői fotóját is. Szeretettel továbbítom a 2019. június 6-án született Emeséről készült felvételeket is…Szeretettel, Melitta”
Büszkék vagyunk Melittára! Széles körű tevékenysége alapján 2015-ben megkapta a Szent István díjat Életútjáról itt beszél és itt olvashatunk róla,
A hivatalos laudáció a cikk végén olvasható. Krisztiánon kívül több csángómagyar gyereket is támogatott, erőn felül, másokat is bevonva a támogatásukat is továbbítja a kezdetektől a gyerekek felé. Például a Béres Gyógyszergyár Zrt. vezérigazgatója, Major Ferenc magánpénzéből rendszeresen több fiatal részesül(t) egészen az egyetemi tanulmányaik befejezéséig: Krisztián és László Leonard, és most a Solomon-gyerekek és Kaszap Johanna is. Mindannyian napjainkban itt végzik Budapesten az egyetemi tanulmányaikat és rendszeresen járnak a klubdélutánjainkra is előadást hallgatni vagy tartani. Például Johanna volt nemrégen az előadónk. Többször Közös Keresztutat is jártunk a gyerekekkel együtt. És az emlékek sora hosszasan folytatódhatna…
Bakos István laudációja Kiss Melitta 2015-os Szent István-díja kapcsán:
Tisztelt Püspök Úr! Kedves Kiss Melitta! Tisztelt Ünneplő Közönség!
Őszinte elismeréssel és köszönettel tartoznak az Államalapító Szent István Érdemrend és Díj Kuratóriumának ez évi döntéséért azok, akik Kiss Melitta életútját, sorsát ismerik, vele emberi és munkakapcsolatban álltak. Megtisztelő, hogy méltatására Spányi Antal püspök úr engem kért föl. Melittát 2003 elején ismertem meg a Magyar Örökség-díj Bizottságban, amelynek püspök úrral együtt alapító tagjai vagyunk. Akkor vette át a stafétát elődjétől, Farkas Balázstól. Azóta - immár tizenhárom esztendeje -- a Magyar Örökség és Európa Egyesület, s a Bizottság titkáraként, Kiss Melitta a negyedévenként tartott Magyar Örökség-díjátadó ünnepségek lelke; szorgos előkészítő- szervezője. A honi civil társadalom immár legjelentősebb kitüntetésének értékét a kitüntetett személyek és közösségek, intézmények adják. A Magyar Örökség kitüntető cím, amely nemzetünk korábban mellőzött, kiemelkedő alkotóinak, személyiségeinek erkölcsi elismerése, csak az ún. Ezüstkönyvben regisztrált, beérkezett állampolgári javaslatok alapján ítélhető oda. Fölmérhetetlen ügyintézői és lebonyolítói munkával jár a döntések előkészítése, amelyet Melitta jórészt társadalmi munkában, egyedül látott, lát el - hiányos feltételek közepette -, gyakorlatilag hibátlanul. Gondolják el, micsoda adminisztratív terhet és felelősséget jelentett a félszáz díjátadó ünnepségre beérkezett, több mint ötezerötszáz javaslat regisztrálása, földolgozása az Ezüstkönyvben, és abból - az elnökkel konzultálva - a Bizottság elé kerülő személyi listák összeállítása. A bizottsági döntés után következik a hét-hét kitüntetett és laudátoraik címlistáinak összeállítása, a felelősök koordinálása. A bizottsági ülések, majd a díjátadó ünnepségek szervezési és pénzügyi feladatainak zöme a titkárra hárul, aki nem vágyódik a pódiumra. A "Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumának" csöndes őre akar maradni. Az Aranykönyv-ben bejegyzettek zömét megismerte, sorsukat figyelemmel kíséri. Egy 2013-ban hozzám írt levelében így vallott erről: "… megkértem /Juhász/ Juditot, hogy a köszöneteknél ne ejtse ki a nevemet, mert nem akarok "kiállni". Született szürke eminenciás vagyok... Megfogadtam nagyapám szavát: "Sose törekedj az első sorba, de mindig ott légy a másodikban." Egy világhírű - bár itthon alig ismert - Nobel-díjra kétszer is javasolt agykutató mellett dolgoztam egészem mostanáig, 38 éven át. 8 éven keresztül úgy töltött Amerikában évente fél évet Palkovits professzor, hogy mindig naprakész volt az itthoni dolgaival, a kintről küldözgetett pályázatokat úgy nyerte meg, hogy nem is látta, mit adok be az általa előre aláírt adatlapokon. Rajta kívül tudtommal senki nem tudott ilyen távolságból ennyi időn át folyamatosan hazai kutatócsoportot vezetni, s akkor még nem volt fax, internet, e-mail, csak a heti egy telefon és posta." / Eddig az idézet/
Az 1947 október 12-én Somogy megyében, Kisberkiben született Kiss Melitta természetes intelligenciáját, tudását - a budapesti Szent László Gimnáziumi érettségi után – nyelvtanfolyamokon, informatikai szaktanfolyamokon és munkahelyein, a Péterfy Sándor utcai Kórház Prosectúráján, a Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetében, tanulmányi előadóként a Külkereskedelmi Főiskolán, 1975-től pedig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetében fejlesztette, gyarapította. Sokrétű, alapos előkészítő-szervező és szakmai munkáját odaadó hűséggel, megbízhatóan végezte mindenütt. Helytállt, nemcsak a Magyar Örökség-díj Bizottságában, a munkahelyén, az említett Palkovits Miklós professzor titkáraként, de korábban is, amikor pl. Czeizel Endre két könyvét („Az emberi öröklődés”, „Születésünk titkai”) szerkesztette, gépelte, kiadásra előkészítette. 1998-ban jelent meg a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei útikönyv”, melynek szerkesztője és fotósa volt. Az Ujj Írisz szerkesztette „Óbudai séták”, ill. a „Kárpátaljai útikalauz” c. könyvnek viszont „csak” fotósa volt.
Pályázati támogatásból - Pápai Ferenccel közösen – 1999-ben felújíttatta Misztótfalusi Kis Miklós síremlékét a Házsongárdi temetőben. Eredményeket ért el térképeivel is: „A Házsongárdi temető térképe” (szerk.: Kiss Melitta és Pápai Ferenc) a „Szép Magyar Térkép” pályázaton 2001-ben 2. díjazott és közönségdíjas lett, "A Székelyföld gyógyvízforrásai és borvíztelepei" (szerk.: Zsigmond Enikő, Kiss Melitta és Pápai Ferenc) 2003-ban a "Szép Magyar Térkép" elismerésben részesült. Pápai Ferenccel közösen készítette el a „Csíksomlyói zarándoklattérképet” 2000-ben és 2001-ben (két változatban), 2013-ban pedig - Herzka Ferenccel közösen - a „Magyar Örökség a Farkasréti temetőben” c. térképet.
A teremtő szolgálat, a keresztény szolidaritás, a cselekvő szeretet hatotta át életének általam ismert másfél évtizedét is. Kiss Melitta sokrétű, áldozatos közszolgálata különleges teljesítmény. A térség első autonóm civil szervezete - az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány - 2013-ban Teleki Pál érdeméremmel jutalmazta nemzetszolgálatát.
Ami pedig a "csángó programot" illeti, abba Melittát Böjte Csaba atya magával ragadó gyermekmentő-nevelő hivatása vonzotta. Tagja lett a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak. A szovátai Gyermekmentő intézményből 2002-2004 között három székelyföldi testvér (a kibédi Orbán Ferenc, Ernő és Mária) támogatását vállalta keresztszülői minőségben. 2004-től három moldvai csángó (pusztinai) testvér: Kovács Krisztián (sz. 1991), Kovács Gábor (sz. 1993) és Kovács György (sz. 1996) rendszeres segélyezésével, csíkszeredai, vicei, ill. nagyenyedi támogatásával, majd Krisztián - magyarországi taníttatásával folytatta önkéntes nevelőanyai küldetését. Neki köszönhető, hogy az immár tizenegy éven át nevelt fia, Kovács Krisztián ez év júniusában a Zeneakadémián átvehette előadóművészi, zenetanári diplomáját. Tanulmányait 2015. őszétől mesterképzésen folytatja tovább a Zeneakadémián. Kiss Melitta - Isten segítségével- szeretettel pótolta az érzelmi űrt, amit ifjú anyaként, orvosi hibából holtan született kislányának hiánya teremtett számára. Sorolhatnám még hosszan érdemeit, ám ehelyett befejezésül Szent Pált idézem:"...ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók"(2 Kor 4:18).
A mai napon Székesfehérváron adományozott Szent István Érdemérem és Díj, méltó elismerése Kiss Melitta eddigi munkásságának, áldozatos szolidaritásának, emberségének. Viselje egészséggel!
Budapest - Székesfehérvár, 2015. augusztus 18-án.
Bakos István
Büszkék vagyunk Krisztiánra is! A Zeneakadémia elvégzése után a Servet Együttes tagja lett. Sok helyen felléptek, több helyen híradást is kapunk róluk, például itt.
Servet zenekar
A SERVET ZENEKAR moldvai autentikus csángó népzenét játszik. A „Servet” szó jelentése ünnepi szőttes, melyet templomban, jeles napokon, esküvőkön és ünnepekkor hordtak a moldvai magyarok. A zenekar tagjai a Kárpát-medence különböző településeiről érkeztek Budapestre.
A pusztinai Kovács Krisztián otthonról hozta magával a zenét. Gyermekkora óta furulyázik, énekel, és élteti azokat a szokásokat, melyeket a csángó közösségben megtanult. Jelenleg a Zeneakadémia népzene tanszakának végzős hallgatója. {Azóta már elvégezte. Szerk. megjegyzés.} Markó Botond, aki a máramarosi Nagybánya szülötte, szintén kicsi kora óta foglalkozik a népzenével, néptánccal, illetve a mesével is, most mindezek mellett hegedűkészítést tanul. A kobzán játszó Molnár Bálint jászsági származású fiatalember, aki a moldvai kobozjáték szerelmeseként alázattal viszi tovább a moldvai zenészek hagyatékát. Timár Márton nagybőgőst a Góbé Zenekarból ismerheti a közönség. – A moldvai zenét öreg mesterektől, felvételekről, és népzenei táborokban tanulták, s valamennyien aktív tagjai a táncház-mozgalomnak. (Forrás: internet)