KÖNYVBEMUTATÓ VOLT A MÁRCIUSI KLUBON

A megszokott időponttól eltérően, március első szombatján, 2026. március 7.én, egy szép, verőfényes délutánon tartottuk meg az idei első klubdélutánunkat.

Összejövetelünk kezdetén elnökünk, Jolanda Willemse a Moldvába küldött karácsonyi ajándék-csomagjainkra kapott különösen szép köszönő-levelekből olvasott fel nekünk, amelyek 26 tanártól érkeztek. Igaz, hogy ezek a levelek adminisztrációs tévedés következtében kissé későn érkeztek meg hozzánk, de a hálás hangvételű sorok kárpótoltak bennünket. Sajnos rossz hírt is kellett hallanunk: mivel egyesületünk már három éve nem nyert pénzt a pályázatokon, így anyagi helyzetünk nem túl bíztató. Szívesen fogadunk bármiféle segítséget, ötletet a folytatáshoz.

Gondos Béla tagtársunk arról számolt be, hogy jelen volt február 16-án a Magyar Tudományos Akadémián Tánczos Vilmos etnográfus székfoglaló előadásán, akinek fő szakterülete a moldvai csángómagyarok népi vallásossága és az archaikus népi imádságainak kutatása. A jelenlévők között ott volt még a Klézsén élő Duma András autodidakta költő, író, művelődés- és iskolaszervező, a Magyarfaluból származó Iancu Laura etnográfus-költő, és a somoskai Demse Márton író, költő. (Az utóbbi két jelentős alkotó már régóta Magyarországon él.)

Ezek után meghívott, kedves vendégünk, Diósi Gábor Felicia következett, aki az új kötetét mutatta be. Az első könyvének a címe „Csángó vagyok” volt, a másodiké „Csángó élet”, és ez a harmadik pedig a „Csángó képek” címet kapta, amelyet az idei Csángó Bálon mutatott be először.

Mesélt nekünk Felicia az új kötet megjelenésének előzményeiről is. A történeteket, fejezeteket folyamatosan, régóta írja, de most adódott lehetősége a kiadására, Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnöknek köszönhetően, aki a kötetbe elnöki előszót is írt. Tavaly a Csángó falu kiállításán látogatta meg Felíciát először a köztársasági elnök úr a feleségével együtt. Májusban meghívást is kaptak a férjével együtt a Sándor Palotába egy látogatásra, melynek során Felicia felolvasott a köztársasági elnök úrnak részleteket a könyv anyagából, aki a támogatásáról biztosította, hiszen meglátta az értéket benne. Ennek köszönhetően most ez a kincs, a már lassan-lassan elhaló, elfelejtődő csángó nyelvjárást megörökítő új kötet megjelenhetett.

Napjainkra már csak Felicia édesanyjának generációja beszéli az ősi nyelvjárást, a 70-es években született korosztály, amelybe Felicia is beletartozik, már nem, vagy csak kevesen közülük. Össze kéne hozni a generációkat egymással minél több módon, hogy az idősek együtt lehessenek a fiatalokkal, hogy átadhassák nekik a saját nyelvjárásuk hangzását megőrzésre! Felicia szinte népe krónikásaként lejegyzi és közkinccsé is teszi a lujzikalagori történeteket, szavakat, kifejezéseket. Szótárat is ad hozzá a fejezetek végén a jobb megérthetőség kedvéért.

Beszélt népes családjáról. Felolvasott nekik is a könyvéből. Megdöbbentek, hogy a beszédük érték, hiszen könyvben lett megörökítve, pedig egész életükben sokszor bántották őket, ha magyarul szólaltak meg. Tízen vannak testvérek, ő a hetedik. Maga Felicia gyermekkorában az édesanyjával magyarul, az édesapjával románul beszélt, a három kisebb testvérével pedig a szülők már csak románul érintkeztek, hogy könnyebb legyen nekik az iskolába beilleszkedniük az állam nyelvén. Pont Feliciánál volt tehát a nyelvi elválasztó vonal. Úgy érezte, hogy a kötelessége az ősi nyelvjárásuk megörökítésével foglalkoznia, mert a külföldre került, főleg Olaszországban élő csángómagyaroknak már erre nem lesz módjuk: az idősebbek nem érnek rá, a kicsik pedig már meg sem ismerik.

A sok szép, mély gondolat után felolvasott részleteket a könyvéből: az édesanyjától hallott történetekből egy tréfás és egy megható fejezetet a közönség nagy tetszésére. Az előadás végén sokan álltunk sorba, hogy a dedikált könyvét megvásárolhassuk és otthon is élvezettel olvasgathassuk. Örömmel hallottuk, hogy lesz hangoskönyv is a könyveiből, Felicia felolvasásában, amely a néprajztudományt és a mi ismereteinket is gazdagítani fogja.

László Ildikó, programfelelős

A képeket állandó fotósunk, Prekrit Judit készítette.