Decemberben, mint minden évben ünnepi külsőségek között megtartottuk utolsó összejövetelünket, Ráadásul, egy gyönyörű új helyen, a Hegyvidéki Kulturális Szalon nagytermében. Nagy örömünkre eljövendő klubjainkat is itt rendezhetjük meg, és reméljük a karácsonyi találkozóhoz hasonlóan sok keresztszülőt köszönthetünk majd minden alkalommal.
A programot közös énekléssel indítottuk, Gróf Zsófi keresztszülőnk és László Ildikó vezetőségi tagunk kezdeményezésére a Mennyből az angyalt és a Pásztorok, pásztorok kezdetű karácsonyi éneket énekeltük el, megteremtve ezzel az ünnepi hangulatot.
Megnyitójában elnökünk, Jolanda Willemse beszámolt a 2018-as év szerteágazó tevékenységéről, összegezve hogy eredményes évet zártunk. Büszkék vagyunk többek között arra, hogy a Szeret menti népdalvetélkedőn a KEMCSE adta az összes résztvevőnek az ajándékot. Fontosnak tartotta megemlíteni azokat a munkatársainkat, akik egész évben segítik, hogy magas színvonalú munkát végezzünk: többek között Dévai Éva titkárságvezető pályázatok írásával, Prekrit Judit összejöveteleink fotókkal való dokumentálásával, Szentes László, a vallási csoport vezetője az aktuális hitéleti rendezvények híreivel támogatja munkánkat.
Folytatásként Tampu Kiss Tatjána és gyermekei diószéni adventi énekeket adtak elő. Mindhárman csángómagyar népviseletben, a nagymama által szőtt tarisznyával léptek fel. Énekükből érezni lehetett, bár Budapesten élnek, de szoros a kapcsolatot ápolnak Tatjána szülőföldjével, Moldvával.
Ezt követően Legeza László, az AMMOA elnöke, híres emberektől származó idézeteket felolvasva mutatta be, hogy sokféle várakozás létezik. Mi keresztények az ige megtestesülését várjuk az adventi időszakban. Az elmúlt évben megtanult tárogatózni, és kivívta elismerésünket a székely, valamint a csángó himnusz eljátszásával.
Toroczkay Katalin alelnök, egyben a Továbbtanulókat támogató csoport vezetője jutalmat adott át a Budapesten tanuló csángómagyar egyetemistáknak. Figyelmükbe ajánlotta, hogy bátraknak, elszántaknak és okosaknak kell lenniük, hogy elérjék kitűzött céljaikat.
Petrás Mária népdalénekes és és keramikus művész is vendégünk volt, és nemcsak énekelt, hanem régi dobját is megszólaltatta, és bemutatta, hogy milyen volt az újévi „hejgetés” Diószénben. Majd elmesélte, hogy mikor először meglátta Csoma Gergely könyvében a falujában élő emberek portréit, megdöbbent és nem tetszett neki. Úgy érezte, hogy ezzel indiszkréciót követ el a fotós. Azóta megértette és fontosnak tartja, hogy készüljenek olyan képek, amelyek megőrzik a múltat. Sőt, szorgalmazza, hogy induljanak családfakutatások, amelyekkel nagyon sok érdekes összefüggés kiderülhetne.
Ezt követően kiosztottuk a Luca napi búzát, amelyet Albertné Révay Rita, noha nem tudott személyesen részt venni az összejövetelen, előkészített és a KEMCSE irodában ünnepélyesen átadta a vezetőségnek. Ha karácsonykor otthonunkban ránézünk a kizöldellt búzára, szeretettel egymásra gondolhatunk.
A tartalmas programot baráti beszélgetés és szeretetvendégség követte, még egy kedves csoportkép elkészítésére is sor került.
