Magyar Zoltán néprajzkutató volt az áprilisi klubunk vendége

Klubdélutánunkat a megszokott időponttól eltérően, április utolsó szombatján, egy szép, verőfényes és szeles délutánon tartottuk meg. Értékes néprajzi ismereteket kaptunk előadónktól, Magyar Zoltán néprajzkutatótól, akinek kérdező-partnere Gondos Béla volt.

A klubdélután elején elnökünk, Jolanda Willemse elmondta, hogy értesülései szerint szeptemberig nincs költségvetése a csángó oktatási rendszernek, ami azt jelenti, hogy a tanárok addig nem kapnak fizetést. Félő, hogy ezért többen már most elkezdenek állást keresni maguknak. A 2026. április 12-i választás után kiutazott Moldvába Járai Zsigmond, aki 2019. április 1-től idáig a csángó-magyar együttműködés feladatainak koordinátora volt. Megnyugtatta az MCSMSZ vezetőit, hogy reményei szerint a jövőben továbbra is lesz támogatás a Magyar Állam részéről.

Majd programfelelősünk, László Ildikó beszámolt Halász Péter temetéséről, a megváltozott időpont okozta kellemetlenségekről és a temetés után rendezett „halotti torról”, amelyet Nyisztor Tinka rendezett.

Meghívott vendégünk következett ezek után: Magyar Zoltán néprajzkutató, akit Gondos Béla mutatott be. Ismertette néhány szóban a kutató eddigi munkásságát, aki nemcsak anyagot gyűjt évtizedek óta szerte a Kárpát-medencében, hanem hihetetlen mennyiségben publikál is: közel 130 könyve jelent meg eddig. Gyűjtési területei szerte ágazóak: a Gyimesektől kezdve a magyar szentekhez kapcsolódó legendákig, mondákig, a különböző területeken összegyűjthető régi hagyományosan megőrződött emlékeket kutatja és rögzíti könyveiben, köztük a moldvai csángók hagyományait is.  

Magyar Zoltán elmondta, hogyan fordult a néprajz felé. Debrecenben végzett magyar-történelem szakot, és akkoriban elvárás volt, hogy szakdolgozatot néprajzból is kellett  írniuk a diákoknak. Mivel kezdetben a vallási néprajz világa foglalkoztatta, szakdolgozata témájának a moldvai csángók búcsújáró szokásait választotta. Elindult az első moldvai útjaira. A politikai változások után a 90-es években szinte kéthavonta ment ki a Bákó környéki falvakba, és többször járt a Csíksomlyói Búcsún is, ahol figyelte a moldvai csángómagyarok részvételét. Egyszer eljutott a moldvai csángók által látogatott Kacsikai Búcsúra is. Útjai során számos kitűnő moldvai adatközlőre talált, később a Szent László hagyományok után kezdett el kutatni, és egyre inkább szöveg-folklórista, mondakutató lett, gyűltek a kötetei. Moldvába viszonylag kevesebbet járt, mert megtorpanásra késztette a gyimesi folklór. Az ott élő népi egyéniségekről, monográfiákat készített. Kutatóként a Néprajztudományi Intézetben egy összegző kézikönyvet állított össze a történeti mondák hagyomány-világából, 12 kötetben. Gyűjtött még hiedelem mondákat, eredetmondákat, apokrif hagyományokat, amelyeket archívált, 4 kötetes katalógusba rendszerezve.

Hiánypótló és kellően egzotikus folklór-anyag a Moldvai csángók hagyományvilága című, 540 folklór-szöveget tartalmazó kézikönyve. A románul jól tudó, volt lujzikalagori tanárral, Pethes Lászlóval eljutott azokba az északi csángó falvakba is, ahol még a legnevesebb néprajzkutatók se jártak addig. Könyvében képeket láthattunk a számára is meghökkentő ottani épített örökségről, például a magyarok és szászok által alapított Moldvabánya, és a középkori, rovásírással is ellátott, és a szőlőtermesztéséről híres Kotnár monumentális székesegyházainak romjairól és a kedves adatközlőiről. Az északi csángó ásatások során találtak olyan kályhacsempét, amely a Szent László mondakörből ábrázolt egy üldözési jelenetet. Könyvéből felolvasott egy olyan gyűjtött mondát, amely arról szólt, hogy egykor az ördög megette az újszülött gyermekeket, de Jézus Urunk visszahozta őket az életbe. 

László Ildikó, programfelelős

A képeket állandó fotósunk, Prekrit Judit készítette.