Összejövetelünket Jolanda Willemse elnök, a szokási módon, az egyesület működésével kapcsolatos beszámolóval nyitotta meg, köztük az ilyenkor legaktuálisabb témával a karácsonyi csomaggyűjtéssel. A csomagleadás határideje november 28, részleteiről a honlapunkon az Idén is gyűjtünk Karácsonyra csomagokat című cikkben tájékozódhatnak.
A programot ezúttal egyetemistáink produkciója színesítette: Kaszap Johanna egy kedves, „Menyecske, menyecske kezdetű” moldvai dalt adott elő. Előadásmódja sokat fejlődött az elmúlt év során, látszik, hogy Fábián Éva népdalénekes tanítja. Vrencsán Dávid kosteleki fiatalember pedig hegedült. Ő jelenleg két-éves tanulmányt folytat a csepeli Fasang Árpád Zeneiskolában, hogy majd sikeresen felvételizhessen a Zeneakadémiára. Nagyon örülünk, hogy a magyar oktatásunkból kinőtt fiatalok hozzájárulnak klubdélutánjaink színesítéséhez ,a vidám hangulat megteremtéséhez.
Klubunk vendége ezúttal dr. Fodor Katalin volt, aki az ELTE Magyar Nyelvtörténeti tanszékének docense. Több évtizedes kutatómunkája során a moldvai nyelvjárásokkal foglalkozott, ezeket az eredményeket mutatta be élvezetesen, nyelvészeti példákat ismertetve.
Az általunk is használt, az oktatási helyszíneket feltüntető (Tánczos Vilmos által készített) térkép segítségével bemutatta, hogy miért van az, hogy ahány csángó falu, annyiféle nyelvi állapotot találunk. Az északi csángók, akik a legarchaikusabb magyar nyelvet beszélik/beszélték, már a XII. században érkeztek a Mezőségből a Békás szoroson keresztül Moldvába, ezt a nyelvet őrizték meg. Katalin szomorúan jegyezte meg, hogy bár 1973-ban tett első moldvai útja során még tudott beszélgetni szabófalvi öregekkel, ma már sajnos alig találhatók arra csángóul beszélő emberek. Reméljük, hogy az MCSMSZ oktatási programja keretében ezen a területen is lesz magyar oktatás, és javít a kialakult helyzeten. A Bákó környéki és a dél Moldvai területekre Székelyföld déli részéről kerülte ki székelyek az ojtozi szoroson keresztül. Az 1764-ben a Madéfalvi veszedelem után nagy tömegekben érkeztek, akik közül sokan tartják a kapcsolatot az erdélyi székelységgel, ezért frissül a nyelvük. Az ebben az időben létrejött települések: Pusztina, Magyarfalu, Lábnyik lakóinak nyelvállapota a legjobb. Az elszigetelt dél moldvai falvak lakói ma már főleg csak értenek, de nem beszélnek magyarul. A különböző nyelvjárásoknak nincs használati értéke, lassan kikopnak, így inkább a standard erdélyi nyelvváltozatot használják. Egy kézírásos szöveg alapján bemutatta, hogy milyen nehéz a csángó élő beszédet átírni magyar nyelvre, mert hiányoznak a csángó nyelvben használatos hangok, azaz ezeknek nincsenek meg a magyar megfelelői.
Fodor Katalin egyetemi munkájának fontos részét képezték azok a tanulmányutak, amelyeket a tanszékükön tanuló diákok számára szerveztek Moldvába. Egy 2013-ban készült filmen láthattuk, hogy milyen közvetlenül beszélgettek az idős csángó asszonyokkal. Sokuknak életre szóló élmény volt egy-egy ilyen út.
Köszönjük a jó hangulatú előadást, amelynek során sok új információt kaptunk a csángók nyelvhasználatáról.
Büttner Sarolta programfelelős
Fotók Prekrit Judit