BÚÉK a kedves keresztszülő-társaknak, moldvai magyar barátainknak és az őket szeretőknek, a keresztgyerekeinknek, a tanároknak, minden támogatónak! A Luca-napkor elültetett búzám fényképével kívánok áldott, boldog új esztendőket Mindenkinek!
Ízlelgetem, tanulgatom a szép kerek évszámot: 2020, kétezerhúsz, „húszhúsz”! Elgondolkodtat, hogy az ezredforduló óta milyen széles iramban elszállt ez a 20 esztendő, amely a moldvai magyarok számára történelmi jelentőséggel is bír, hiszen elindult a magyar nyelv egyre szervezettebb oktatása a falvaikban, amihez sokan csatlakoztak, támogatóként mi keresztszülők is 15 évvel ezelőtt, Böjte Csaba atya felhívására. Tavaly óta pedig a magyar állam költségén az oktatás irányítása a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége keretein belül maguknak a moldvai magyaroknak a kezében van. Felnőttek a keresztgyerekeink is, közülük sokan növelik a moldvai magyar értelmiségiek számát, akik a tanulmányaik befejeztével otthon vagy szerte a nagyvilágban segítik az övéiket különböző területeken. Rohan az idő! Teljesült az álmunk, a keresztszülők jelmondata megvalósult: „azért dolgozunk, hogy ne legyen ránk szükség”. Bár az igaz, hogy a valódi emberi kapcsolatok mindig megmaradnak! A szeretet örök! Öröm egy kis visszatekintés az év elején: 15 év – 15 portré!
Kilenc hónappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem a keresztszülő-mozgalom 15 évének tiszteletére és emlékezetére egy videós cikk-sorozat elkészítésének a gondolata: milyen jó lenne megörökíteni mindazokat, akikkel együtt dolgozhattunk a kezdetektől napjainkig a moldvai magyarok érdekében! Megvalósult, sokak segítségével! Az első 15 portré megtekinthető a honlapunkon! Megszólaltak az első keresztszülők közül: Anika, Borika és Tamás, a KEMCSE-elnökei közül Jolanda és Judit, alelnökei közül F.Zoli és Kati, az alapító tagok közül A.Zoli és János (akit december elején veszítettünk el, a 92. születésnapja után pár nappal); valamint az itt élő moldvai magyar értelmiség tagjai közül fő segítőink is megtiszteltek minket a gondolataikkal: Laura és Tibor, a fiatal aktív keresztszülők közül Zsuzsa is, és az idők folyamán felnőtté cseperedett keresztgyerekeink-büszkeségeink közül pedig Emike és Mónika, sőt, a keresztgyerekeink tanárai közül Erika is.
Öröm látni így a fényképeken is Titeket, kedves Társak a Szeretetben! Hála és köszönet Mindnyájatoknak, a technikai segítőknek: Melindának és Gábornak is, akik segítettek a végső forma elkészítésében. A velük készült beszélgetéseket majd idén láthatjuk a többi keresztszülővel készült riportok mellett, amelyek havonta két alkalommal jelennek meg ezután is a honlapunkon, reményeim szerint mindannyiunk örömére. A Keresztszülő-portré sorozat egy picit talán láttatja is azt a sokszínűséget és hűséget is, amely a keresztszülő-mozgalomra jellemző, amely önzetlenségében és egységében talán világviszonylatban is egyedülálló. Ami összeköt bennünket: a csángómagyarok iránti szeretetet, amely szerintem soha el nem múlik. Sokan voltunk/vagyunk, idősebbek és fiatalok, keresztszülők, tanárok, moldvai magyar barátok, segítők és támogatók, mi mindannyian egyek vagyunk a Szeretet-híd építésében.
Hálásan köszönöm az eddigi és a remélt következő nyilatkozatokat, emlékeket is, valamint az együtt eltöltött és a remélt újabb éveket, erőben és egészségben! „Szállásikra adja az Isten!” - ahogyan Moldvában szokták mondani.
BÚÉK Mindenkinek!
Albertné Révay Rita,
a KEMCSE egyik alapító tagja