Rébay Lajos falugazdával régóta kapcsolatban vagyunk, mivel ugyanazon munkahelyen dolgoztunk. Egy beszélgetésünk során döntöttem el, hogy bekapcsolódom a moldvai csángók oktatási programjának támogatásába. Így lettem két kisiskolás - Dorvos Dávid és Mária keresztszülője 2020 márciusban. A 2000-es évek elején jártam először Erdélyben: Böjte Csaba dévai gyerekotthonába karácsony előtt többször is vittem ajándékokat, amelyeket a Budai Ciszterci Szentimre Gimnázium gyerekei állítottak össze. Három lányom közül kettő járt ide, így a munkahelyemtől kért személyautóval, később kisteherautóval szállítottuk a csomagokat. Jártam már a Berszán Lajos atya által vezetett Árpádházi Szent Erzsébet gimnáziumban, Gyimesfelsőlokon is, hasonló céllal.
Erdélyt alaposabban úgy ismerhettem meg, hogy dr. Szarka György honismereti túráiba kapcsolódtunk be, aki nyaranta egy busznyi baráti társaságot vitt egyhetes útra. Azóta tudom, hogy a csángók különböző vidékekre „csángáltak el”: a gyimesi csángókon kívül vannak csoportjaik Brassó környékén, ők a hétfalusi csángók, továbbá Déva körzetében és persze a Kárpátokon túl, Moldvában is. Ez utóbbi már akkor felkerült az én „bakancs listámra”, de most érkezett el az ideje hogy ellátogassak a moldvai csángókhoz Újfaluba. Keresztgyerekeim itt laknak, a faluban élő csángó magyar gyerekeknek Kovács Evelin tanítónő tartja a magyar nyelvű oktatást .
Jó elgondolás, hogy legyen itt egy magyar könyvtár, bár tudjuk ,hogy még sok munka kell ahhoz hogy rendszeres olvasói is legyenek. A könyvtár első 4 polcelemét, verses és irodalmi témájú könyveket, 10 új román-magyar nyelvkönyvet, társasjátékokat vittünk magunkkal.
Kellemes meglepetés volt számomra hogy a faluba érkezésünkkor a közeli boltban érdeklődésünkre magyarul válaszoltak az emberek. Evelin megköszönte az ajándékokat és megmutatta, hol kellene felállítani a hozott polcokat.Előzetesen már tudatta a falu polgármesterével és az MCSMSZ képviselőjével is a könyvtár létrehozására irányuló szándékunkat, amelyet ők támogatnak.
A délelőtt a polcok szerelésével telt, kora délután már jöttek kíváncsiskodó gyerekek, akik bekukkantottak hozzánk. A szerelésben Abod László kollégám, mostani kísérőm segített, a sepsiszentgyörgyi szállásunkat is neki köszönhetem. A tanítónő gondoskodott számunkra ebédről, feltehetően azt ettük, amit a gyerekek is kapnak az oktatás előtt a helyszínen. A hozott játékok közül természetesen először a labda volt a legnépszerűbb eszköz…
Délután Evelinnel együtt meglátogattuk otthonában a Dorvos családot, az anyuka vendégül látott bennünket és a helyi dolgokról érdeklődtünk. A nagyobbik fiú Dávid,8. osztályos, a tanítónő is próbálja rábeszélni arra hogy Csíkszeredában tanuljon majd tovább. Meglátjuk, sikerül e a meggyőzés …Ebből a faluból is sokan dolgoznak külföldön főleg az építőiparban. Kevesebbeknek a helyi mezőgazdaság ad munkalehetőséget: szőlőt, kukoricát, burgonyát termelnek. Újfalu és környezete szépen rendezett, láthatóan szorgalmas emberek lakják. Időnk a további nézelődésre már nem maradt, mert estére vissza kellett még érnünk a 150 km-re levő szálláshelyünkre.
Sajnos az volt a tapasztalatunk Újfaluban hogy az iskolában tanuló csángó gyerekek egymás között sem használják a magyar nyelvet. Amikor magyarul kérdeztük őket, csak elvétve kaptunk választ a mi nyelvünkön. Komoly feladat előtt állnak azok a fiatal tanítónők, akik az oktatásukra vállalkoztak. Így hát minden elismerést, támogatást megérdemelnek ezért a munkáért!
Ha visszatekintek az elmúlt 20 évre, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy egész Erdélyben és Moldvában is komoly a fejlődés: jók a közlekedési utak, probléma nélkül tudtuk megtenni a nagy távolságot Budapesttől.
Hazafelé jövet eszembe jutott Szarka Gyuri bácsi mondása, amikor először találkoztunk: „ha egyszer eljössz Erdélybe, látni fogod, hogy az a világ legszebb helye, és soha nem fogod elfelejteni!” Megint megtapasztaltam, hogy igaza van.
A beszámolót összeállította: Horváth Zoltán