Mindig különlegesek voltak a Közös Karácsonyaink! De az idei mitől az? Talán azért, mert a világjárvány miatt most csak lélekben találkozhatunk és módunk van egy kis visszapillantásra is. Nosztalgiával telten emlékszem a tavalyi élményekre, amelyek most igencsak távolinak tűnnek, hát még a 2018-asok, vagy a régebbiek, például a 2013-as, ahol az itt tanuló moldvai egyetemistákkal együtt örvendhettünk az első csángó társasjáték sikerének is, amely az igen gazdag moldvai hagyományok tiszteletére készült!
Valamennyien tapasztaljuk, hogy a világban zajló pandémia mindent megváltoztatott. A Karácsonyt is más módon kell ünnepelnünk. Kicsit lecsendesedtünk valamennyien… Eddig, ilyenkor, Advent idején, már javában készültünk valamennyien a KEMCSÉ-ben is: műsorokkal, ajándékokkal, süteményekkel. Én magam is készítettem a kis fehér búza-csomagokat és a szépen feldíszített kosaramba rendeztem őket. Közös Karácsonyaink végén osztottam szét a velünk ünneplőknek, búcsú-ajándékként. Valahogyan ez a jelképe is lett az összetartozásunknak. Készítettem és kaptam is fényképeket a kizöldült búzákról: Mezőkövesdről, Pusztináról, máshonnan is.
Válogatok az emlékeimben. Első alkalommal, 2007-ben, még mézeskalácsokat adtam át (a nemrégen fiatalon elhunyt) Solomon Adriánnak, az MCSMSZ akkori elnökének a Jáki kápolnában, hogy ossza szét a jelenlévő tanároknak, akik akkor voltak először nálunk egy tanár-keresztszülő-találkozón.
2008-ban karácsonyi ünnepségünkön Szász Csilla tanárnő vezetésével lujzikalagori gyerekek énekeltek Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós archaikus imádságukat elevenített fel.2009 ben Kóka Rozália népdalénekes és Csoma Gergely fotóművész volt a vendégünk. 2010-ben, Berecz András mesemondó, Nyisztor Ilona népdalénekes és tanítványai bűvöltek el a hallgatóságot. 2011-ben Sebestyén Márta népdalénekes előadásában gyönyörködhettünk. Különösen kedves emlékünk Böjte Csaba atya látogatása, akinek 2012-ben megköszönhettük a moldvai magyarok jelenlévő művészeivel, Petrás Marikáékkal együtt, hogy meghirdette a keresztszülő-mozgalmat, amely akkor közel 10 éves lett. 2013-ban bemutattuk az első csángó társasjátékot! 2014-ben Jáki Sándor Teodóz OSB atya visszaemlékezéseit hallgathattuk meg. 2015-ből Kozma Imre atya és Iancu Laura költő szavai emlékezetesek, 2017-ben Tampu-Ababei József atya osztotta meg velünk ünnepi gondolatait, 2018-ban Petrás Mária népdalénekes és Dr. Kiss Tampu Tatjána és gyermekei voltak a vendégeink. 2019-ben csíkszeredai Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai Ferencz Gabriella vezetésével adtak hangversenyt, és utána csángó galuskát kóstolhattunk.
Sok az emlék, de milyen jövőre számíthatunk? Bárhogyan is alakul a világjárvány hatása az életünkre, mi reménykedünk! A magunk eszközeivel igyekszünk az összetartozás érzését megerősíteni egymásban. Az egyik keresztgyerekünk rajza is erről szól: hála, panasz nélkül.
Sajnos Böjte Csaba atyát is elérte a láthatatlan vírus, de Istennek hála, ma kiengedték a kórházból. Tőle mindig tanulhatunk. Még ebben a helyzetben is megtalálta a lehetőséget, hogy másokat is megerősítsen. Megjelent a Füveskönyve, amelyről így nyilatkozott: „„A koronavírust szidjuk, meg is érdemli, velem se volt kesztyűs kézzel. Déván a járvány bezárt bennünket, ami segített abban, hogy a lényegesekre fókuszáljuk a dolgainkat, elmélkedjünk. Így született meg ez a könyv” (Ezt a cikket a Krónikáról másolták)
Kívánunk áldott ünnepi készülődést, jó egészséget és reményteljes jövőt Mindenkinek!
Ültessünk idén is Luca-napi búzát!
Albertné Révay Rita