Miért is jó keresztszülőnek lenni? - kérdeztem Anikát a videó-interjú során 2019. április 13-án, a klubdélutánunkat követően.
Ezt válaszolta: „Töprengek rajta, de rövid, frappáns választ nem tudok adni erre a kérdésre. A következő gondolatsor született meg bennem. Férjemmel mindketten, az 1940-es évek elején születtünk. Gyermekkorunkban elég szerény körülmények között éltünk (ma úgy mondanák, hogy "mélyszegénységben"), de szerető családban. Tanultunk, diplomát kaptunk, családot alapítottunk, de továbbra is szerényen éltünk, nem tékozoltuk el a jövedelmünket hiábavalóságokra. Amikor úgy éreztük, van annyi jövedelmünk, hogy a nálunk kevésbé szerencsés helyzetűeket is tudjuk segíteni, a megélhetésünket biztosító keresetünk feletti részből rendszeresen küldtünk adományt hátrányos helyzetűeknek. Amikor a csángómagyar gyerekek magyar oktatásának kérdése a sajtóban nyilvánosságot kapott, férjemmel összhangban az ügy mellé álltunk. A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületen belül, és a támogatott keresztgyerekekkel való kapcsolaton keresztül, sok olyan szívet melengető élményben volt részünk, amit máshol nem kaphattunk volna meg. A KEMCSE csapata hasonló életszemléletű emberek társaságát, a rendszeres összejöveteleken szereplő előadók látókörünk tágulását, ismereteink bővülését nyújtották, amivel mindannyian gazdagodtunk lélekben is. Remélem, hogy a jövendő, új keresztszülők is ezt tapasztalják majd.”
Mindnyájunk nevében köszönjük az interjút és a hűségedet, Anika, és kívánunk Neked jó egészséget, sok örömöt a családod körében. Reméljük, majd az időközben felnőtté vált keresztgyerekeiddel is fogsz még találkozni, Cipriánnal és Klaudiával.
A portré sorozat további részeit itt láthatják.
Albertné Révay Rita
Комментарии