2020 tavaszán kerül sor a XX. Keresztszülő-portrénk bemutatására. Tavaly indítottuk a sorozatot, amikor még csak nem is sejtettük, hogy a koronavírus okozta világjárvány éppen ekkor változtatja meg mindannyiunk életét. Betegség, halál, önkéntes karantén…, soha eddig nem tapasztalt megpróbáltatás ért el egyszerre mindenkit a világban. Kicsit lecsendesedtünk, az életünket át is értékeltük. Az igazán fontos dolgok kerültek előtérbe: az élet szolgálata és az összefogás a bajban. Látjuk a híradásokban az orvosok, ápolók heroikus munkáját, akik közül sokan életüket adják a szolgálatukban másokért. Ez a legmagasabb fokú szeretet! Elgondolkodtam azon, hogy kicsiben mi, keresztszülők is megéltük a szeretetet, az önzetlen adás és odafordulás örömét a 15 év alatt a keresztszülő-mozgalom keretében, csendben, háttérben, a moldvai magyar gyerekek szebb jövője érdekében. Jobb adni, mint kapni!
Felföldi Elekkel 2019. november 9-én beszélgettem, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület egyik klubdélutánja előtt, az érkező keresztszülők és vendégek körében. Sokrétű munkája és nagy családja mellett Elek a kezdetektől keresztszülő is, évekig elnökségi tagunk volt, és folyamatosan támogatja a moldvai magyarokat, tanárokat és az itt továbbtanuló egyetemistákat is. A moldvai magyarokhoz fűződő legkedvesebb emlékeiről kérdeztem őt. A szavaiból sok minden kiderül: hűség, kitartás, szeretet, és az is, hogy miért is jó keresztszülőnek lenni. Jót tenni, együtt, nagyon jó!
Kedves Elek! A keresztgyerekeid, a moldvai magyarok és a keresztszülőtársak nevében is köszönöm a beszélgetést, az alábbi vallomásodat, a hűségedet és minden jóságodat, töretlen szeretetedet, segítségedet, amit a moldvai magyarok érdekében teszel. Kívánunk Neked jó egészséget és további sikeres munkálkodást a hivatásodban, a környezetedben és közös ügyünkben is. Isten áldjon!
Albertné Révay Rita
Felföldi Elek, volt elnökségi tag vallomása:
Erdélyben már többször jártam az 1990-es években, de Moldváról és a csángómagyarokról nem sokat hallottam. Valamikor 2006-ban valaki felhívta a figyelmemet a keresztszülő–mozgalomra és a frissen megalakult egyesületre, a KEMCSÉ-re. Hívtak, hogy menjek el az egyik klubdélutánjukra, ami akkor a Háló közösségben volt, a Ferenciek terén. Nagyon megfogott, amit ott láttam és hallottam. Megfogalmazódott bennem, hogy én is keresztszülő leszek. Gyöngyössy Lajos volt a KEMCSE megálmodója és első elnöke, aki szervezett utakat Moldvába. Elmentem én is velük az egyik ilyen útra. Az ottani benyomások megérlelték bennem ezt az elhatározást. Hegyeliné Melindának írtam egy levelet és kértem keresztgyerekeket. Lészpedről Bálint Madalénát, és Klézse-Budáról Botezatu Franciskát kaptam, akikkel hosszú ideig tartottam a kapcsolatot. A szemem előtt láttam a felnövekedésüket.
Többször találkoztunk Moldvában. Szerettem oda kijárni. Mindig nagy örömmel, szinte rokonként fogadtak bennünket. Sok közös emlékünk van a gyerekekkel és a tanárokkal, Szász Csillával és másokkal is. Nagy örömömre az egyik keresztlányom, Franciska maga is tanár lett Trunkban.
Többször voltam a Szeret-menti népdalvetélkedőn és a Szályka Rózsa Balladaéneklő és -mondó találkozókon is.
Magyarországon is többször találkoztam a keresztgyerekeimmel, például amikor a csobánkai vagy a berekfürdői táborba jöttek el. 2011-től öt alkalommal rendeztünk Berekfürdőn tábort nekik. Általában 40 gyermeket fogadtunk a Megbékélés Házában, ahol együtt nyaraltattunk velük erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és berekfürdői gyermekeket is, így alaposan gyakorolhatták a magyar nyelvet. A költségek fedezetére jótékonysági esteket rendeztünk: Dunakeszin, Monoron és Berekfürdőn, ahova neves előadókat hívtunk meg, akiknek csak a felmerült költségeit kellett megtérítenünk, a fellépésük ajándék volt. A jótékonysági estek és a táborok megszervezésében Makkai Icával és Erős Idikóval együtt dolgoztunk. akik nagyon kreatívak és ötletesek voltak a megvalósításban is. Mostani elnökünknek, Jolanda Willemsének is sokat köszönhetünk. 2017-ben volt az utolsó táborunk a Gyimesekben, Muhos Patakán. A gyermekeknek minden napra szerveztünk programokat, kirándulásokat, kézműves foglakozásokat, strandolást, tánctanulást, különféle játékokat és a tábor zárásakor tábortüzet. A gyermekek nagyon sok szeretetet, ajándékot és ruhát kaptak a berekfürdői és karcagi emberektől. Öröm volt nézni, ahogyan ezek a gyerekek milyen önfeledten kapcsolódtak be a különféle foglalkozásokba, játékokba. Szívmelengető volt látni, ahogy néhány keresztszülő ellátogatván a táborba, milyen örömmel találkozott a keresztgyerekével.
Időközben felcseperedtek a keresztgyerekeim és már felnőttként élik az életüket. Az utóbbi években az itt továbbtanuló egyetemistákat segítem, ahogy tudom. Ez is nagyon hálás feladat. A képen az egyikükkel, a pusztinai Kaszap Johannával kaptak minket lencsevégre, aki többször vett részt a klubdélutánjainkon a többiekkel együtt, és szép énekével tette emlékezetesebbé az együttléteinket.
Szívből kívánok minden kedves keresztgyerekemnek, moldvai barátaimnak, keresztszülőtársaimnak és mindnyájunknak egy szebb jövőt!
Felföldi Elek