A keresztszülő-mozgalom egyik legfiatalabb tagjával, Szeleczky Tündével beszélgettem 2021. február 7-én, aki immár öt éve keresztszülő. Rendszeresen aktívan részt vesz a klubdélutánjainkon és a tanár-keresztszülő találkozóinkon is.
A pandémia erősen megnehezíti a személyes találkozásokat, de a keresztszülők nem ismernek lehetetlent! Sikerült Tündével a hideg ellenére egy kis melegséget adnunk egymásnak a pesti Duna-parton, az emlékek felidézésével. Szeretettel beszélt a keresztlányáról, Erikáról és a moldvai, gyimesi útjairól.
Kedves Tünde! Köszönöm a mai beszélgetést, az alábbi vallomásaidat, emlékeidet és a kedves fényképeidet. Kívánunk Neked jó egészséget, sok örömöt széleskörű tevékenységeidben, keresztszülőként is a moldvai magyarok ügyében. Várunk más fiatalokat is a köreinkbe!
Albertné Révay Rita
Szeleczky Tünde:
Legkedvesebb emlékeim a csángómagyarokról és a keresztszülőségről
A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületet 2015 előtt néhány évvel ismertem meg, a Magyar Patrióták Közösségén keresztül. Ennek az egyesületnek tagja vagyok, ők említették nekem először a Keresztszülő-programot, és ők kértek fel engem, hogy legyek egy, az egyesület által közösen vállalt kisgyerek kapcsolattartója. Megkaptuk Erika bemutatkozó levelét, azóta levélváltással, néha telefonon és időnként személyes találkozással tartjuk a kapcsolatot. Hiszem, hogy az ilyen személyes kapcsolattartás mindkét fél számára előnyös és fontos.
Legkedvesebb emlékemből többet is meg tudnék említeni, most csak az első kettőt emelem ki:
1., Mivel nagyon szeretek utazni és új helyeket felfedezni, ezért a legelső, illetve az első néhány út tetszett nekem a legjobban a Gyimesekbe és a moldvai területekre. Először a moldvai Klézsére és Bákóba jutottam el tömegközlekedéssel, hosszú, 26 órás út során. Nagyon meglepő volt számomra, hogy Magyarországtól ilyen messzire is meg tudom értetni magamat magyarul, és hogy egy sokrétű magyar tájegység értékes kultúrájával is megismerkedhetek (pl. egy kis odafigyeléssel érthetőek az ősi szavak, az akcentus, kissé más a viselet és a templomi szokások). Véleményem szerint, hogy ez továbbra is fenn tudjon maradni, mások is megtapasztalhassák ezt az élményt, kommunikálnunk és együttműködnünk kell egymással. Mi, magunk, keresztszülők, nem vagyunk befolyásos emberek, azért a szeretetünkkel, keresztszülőként mi is sokat tudunk tenni értük.
2., 2015-ben a gyimesi Kosteleken jártam, másik kedves emlékem is ide köthető, amikor először tudtam találkozni a keresztgyerekünkkel, Erikával. Előtte levélben tartottuk a kapcsolatot. Erika először félénk volt, de rövid időn belül feloldódott, és vidáman mutatta meg a házukat, kertjüket, állataikat. Pár évvel később a többi keresztszülővel együtt mentünk el Kostelekre meglátogatni a keresztgyerekeinket. Családoknál szálltunk meg, részt vettünk az őszi szüreti bálon. Nagyon jó volt ott a hangulat, a helybéliek szépen kiöltöztek, a lovaikat is feldíszítették, befogták szekér elé, amire mi is ráülhettünk. Énekeltek, muzsikáltak, hívtak egy jó együttest, este tánc volt, minket is jól megtáncoltattak. Erika később részt vett a hajdúszoboszlói nyári táborban is, ahol meglátogattam őt. Mindezekről a személyes találkozásokról beszámolót is írtam, amit a Magyar Patrióták Közösségének honlapján nézhetnek meg (ld. alább néhány link).
További szép emlékem még, amiből erőt meríthetek, a keresztszülői klubdélutánok, a keresztszülő- tanár találkozók. Jó érezni a keresztszülők közötti összetartó erőt. Ha az egyikünknek kérdése van, a többiek nem zárkóznak el, készségesen válaszolnak és kölcsönösen segítik egymást a falugazdákkal együtt. Öröm találkozni a moldvai tanárokkal, vendégekkel is, például Duma András klézsei tanárral és költővel.
A keresztszülő-mozgalom egy szép civil kezdeményezés, egy olyan önkéntes feladatvállalás, amely amellett, hogy önzetlenül segíti a moldvai magyarokat, értékes, maradandó élményt is hoz nekünk: megismerhetjük a moldvai hagyományokat, gyarapíthatjuk ismereteinket és a személyes élménytárunkat is.
Egy személyes vallomással is tartozom. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy rokona vagyok-e Szeleczky Zita színésznőnek, aki a két világháború alatt játszott sok magyar filmben, aztán emigrált külföldre az akkor Magyarországon kialakult helyzet miatt. A szocializmusban rövid látogatásokat tett itthon, később végleg visszatért Magyarországra. Igen, rokona vagyok, de távolabbi szintről.
Kapcsolódó cikkek a Magyar patrióták Közösségének honlapjáról:
Keresztszülő- tanár találkozón: https://patriotak.hu/jovo-moldvaban/?fbclid=IwAR3W3i3DL5waDaOoQjWEOydxezmAFCiyhfOjpO_lK_DEm7mz6FQWueXFJbo
Találkozás a keresztgyerekével: https://patriotak.hu/csango-keresztgyermekunk/?fbclid=IwAR0nOCMznI_rLBAOHvZnf-xCLUhMfNSP7x32o2teVlOusUtsu6vy6N0AlV0
Együttműködés a KEMCSÉ-vel: https://patriotak.hu/szorosabb-egyuttmukodes-csangoszervezetekkel/?fbclid=IwAR2UW7r9S3CGnWzblSeSnTEn9LO3POtyqWa7mmQyQbu_dTQTRXURHbU4D-g
Comentarios