Klézsei ünnep

Frissítve: febr. 4.

Fenti címmel január 30-án este nagy sikerű moldvai csángó esten vettünk részt (a KEMCSE néhány tagja, köztük a vezetőség is) az újonnan megnyílt városligeti Magyar Zene Házában. A világhírű klézsei furulyást, Hódorog Andrást 80. születésnapja alkalmával személyesen köszöntötték volna a moldvai zenét játszó tanítványai, azonban a járványhelyzet közbe szólt és az ünnepelt virtuóz játékét nem élvezhettük élőben.



Ezt pótolta néhány, róla készült pár perces film-bejátszás, ezek egyikén láthattuk a 2019-es év elején Amerikában tett látogatását, amelyre elkísérte őt egy teljes zenekar. Ennek elsődleges célja nem a koncertezés volt, hanem az, hogy szakmai közegben, elméleti és gyakorlati szinten mutassák be a művész tradicionális zenei világán keresztül a magyar népzenei kutatásmódszertant. Az ugyanis, ahogyan a Kodály és Bartók fémjelezte magyar iskola közelít a népzenéhez, gyökeresen eltér a nyugati etnomuzikológiai módszerektől. A látogatást Salamon Soma népzenész, furulyás, Hodorog András tanítványa, a Zeneakadémia Népzenei Tanszékének doktorandusza, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet angol nyelvű népzeneelmélet tanára szervezte. Hódorog András a táncház mozgalom fontos szereplője, számos táncházi zenész mesterévé vált, ma is gyönyörűen, gazdagon variálva furulyázik és kavalozik. Édesanyja, a nem kevésbé híres Hodorog Luca, aki Klézse egyik legjobb énekese volt és akit kérésére Jászberényben temettek el. Erről nemcsak Kallós Zoltán és mások gyűjtései tanúskodnak, hanem a fia, András furulyás repertoárjában is felbukkantak a dalok a virtuóz táncdallamok mellett. Láthattunk neves énekeseket, úgymint Petrás Máriát, aki anyai ágon szintén klézsei, Enyedi Ágnest, Navratil Andreát, akik a dalokon keresztül Hodorog Lucát is megidézték.



A műsor első száma a nagy jókedvvel előadott, a moldvai falvak óévbúcsúztató-köszöntő urálási, hejgetési szokásának bemutatása volt. Szereplői a falu legényei, köztük a hejgető vagy uráló, aki a szöveget mondja és a „bikát” kezeli. Ez egy - a mi köcsögdudánk hangjára hasonlító - hordó, amiből állati szőrök állnak ki és azok húzogatása a bika hangját imitálja. Van még egy dobos, aki adományokat gyűjt, egy furulyás és egy ostoros, csengettyű és kereplő is szerepel az együttesben. A szöveg a búza élettörténetét mondja el a vetéstől kezdve a kész kenyérig. A refrén felszólítja a legényeket, hogy csattogtassák az ostorokat, s kiáltsák: hahó, hahó.

Navratil Andrea jelképesen egy borosüveggel a kezében felköszöntötte egy „András” köszöntő-énekkel a 80. születésnapját – a körülmények miatt – otthon ünneplő furulyaművészt. Petrás Máriától először karácsonyi és újévi szakrális énekeket hallhattunk, majd utána mindhárom énekes vidám hangulatú „guzsalyas” énekeket, és szöveges meséléssel előadott „Szépasszonyok énekét”, amely egy olyan hiedelemről szól, hogy a hegyekben a pásztorfiúkat a „szépasszonyok” (boszorkányok) halálra táncoltatják, a három énekes, a hegedűs hölgyzenész és a négy furulyás fiatalember, a dobos, a kobzos, vagyis az összes zenész virtuóz, talpakat megmozdító kíséretével.


A műsor előtt a székelyudvarhelyi születésű dr. Pávai István népzenekutató, nyugalmazott egyetemi tanár tartott vetítéses ismeretterjesztő előadást a Szeret és a Tázló folyó mentén letelepedett moldvai magyarok történelméről, a nyelvjárások alakulásáról, a moldvai magyarok népzenéjének kutatóiról. Bartók Béla tervezte a közöttük való gyűjtést, de ebben az I. Világháború megakadályozta. A Bartók által felgyűjtött négy zenei dialektus mellé ötödiknek bekerült Moldva is, amely a csíki vidéken élő Domokos Pál Péternek – a „csángók vándorapostolának” köszönhető, Bartók őt kérte meg arra, hogy keresse fel a csángókat, gyűjtse fel énekeiket. Rajta kívül említésre került még néhány a legjelentősebbek közül., mint az első moldvai írásos énekeket az 1800-as évek közepén a Magyar Tudományos Akadémia részére küldő klézsei meggyilkolt papról, Petrás Incze Jánosről, az őt követő számos neves néprajzosról, Veress Sándorról, Lükő Gáborról, aki az I. Világháború idején gyűjtött az északi csángóknál és a rossz magyar-román diplomáciai helyzet miatt ki is tiltották egy időre Romániából, Jagamas Jánosról és nem is beszélve Kallós Zoltánról, aki több önálló egész kötetes gyűjteménnyel (Új guzsalyam mellett, Balladák könyve) örökítette meg a számára kedves adatközlők énekeit. Beszélt még a moldvai hangszerek használatának alakulásáról, arról, hogy a régi hagyományos hegedű-koboz-dob felállást idővel felváltotta más hangszerek, mint pl. a cimbalom, vagy a már egyre inkább terjedő rézfúvós hangszerek használata. Továbbá ismertetett néhány moldvai táncot, azoknak eredetét, beszélt még az ő - erdélyi létére és Moldva viszonylagos földrajzi közelsége ellenére is - viszontagságos moldvai kutatási élményeiről, hiszen a román állam igyekezett titkolni azt, hogy Moldva egyes részein léteznek magyarok. Az ottani emberekkel történt beszélgetéseiből az derült ki, hogy a moldvai magyarok sajnos nincsenek tisztában származásukkal, csángó elnevezésükkel. Ha megkérdezte őket az egyik moldvai faluban tett látogatása alkalmával, most, a már pejoratív értelemben használt „csángó” eredetükről, akkor azt mondták, nem ők a csángók, hanem a szomszédos X falu lakosai, mert azok egyes szavakat, mint pl. a „tyúk”, más szóval mondják, mint ők.

László Ildikó

KEMCSE vezetőségi tag