Októberi klubdélutánunk elnökük, Jolanda Willemse a karácsonyi csomagok gyűjtésével kapcsolatos tájékoztatójával kezdődött.
A keresztszülők továbbra is a SMART Electronik Kft.-n keresztül küldhetik ki a csomagjaikat, a leadás határidejét a közeljövőben külön közreadjuk honlapunkon. Mint mindig, most is az a kérés, hogy ruhaneműt és egyéb dolgokat ne küldjön senki, inkább csak édességet, mert a gyerekek ennek örülnek a legjobban. Miután tavaly nagyon kiköltekeztünk, idén csak azokba a falvakba fogunk csomagot küldeni, amelyek máshonnan nem kapnak, eddig hét vagy nyolc ilyen faluról tudunk, de még várjuk a lista pontosítását. Egységcsomagokban gondolkodunk.
Ezután a zeneiskolában tanuló klézsei László Ciprián elénekelte a Botezatu Viktoritól tanult „Feteke Ren Kata” szomorú hangulatú balladáját.
Majd kedves vendégünk, Iancu Laura néprajzkutató, költő, író előadása következett a tavaly megjelent „Miért csángó, ha magyar – alcím: A moldvai magyarság története és elcsángósítása” c. tanulmány-kötetéről, amely egy sorozat keretében jelent meg. A címet nem ő adta, neki más volt a javaslata, de a könyv szövegében szerepel az a mondat, hogy „Miért csángó, ha magyar” és a Libri szerkesztősége olyan jó marketing kifejezésnek találta, hogy e mellett döntött.
A könyv témájának alapjául Molnár Antal európai hírű egyháztörténész, a korán elhunyt Tóth István György egyháztörténész és Benda Kálmán történész kutatásai szolgáltak. Ezek a történészek sok időt töltöttek a Vatikán levéltárában és a kutatásaik alapján számos tanulmány született a XVI. századi Moldváról.
Laura és Molnár Antal közösen alkották meg a könyv tematikáját, a taglalt témák a következők: társadalom, épített környezet, tárgyi kultúra, nyelvjárás, folklór vagyis a népköltészet. Néhány témakörrel meggyűlt a baja, mert pl. a nyelvjárás résznél, mivel ő nem nyelvész, ők már mindent megkutattak, de mégis alapvető dolgokat nem tisztáztak, nem helyezték el időben a nyelvjárásoknak az állapotát, tehát azt, hogy az a nyelvjárás, amelyet most beszélnek, az melyik nyelvtörténeti korszaknak felel meg. A legnagyobb hiány a nem román eredetű archaikus ősi magyar szavak etimológiája, mert annyit tudnak róla, hogy nem magyar és nem román, de akkor milyen? Egy részük helyi keletkezésű, de nagyon sokról kiderült, hogy tatár, török, bolgár. Tehát alapvető dolgokat nem tudunk , nincsenek tisztázva, mert vagy nincs hozzá forrás, vagy nagy a hiány a két adat között, az idő halad és egyre nehezebb lesz bármit kutatni és értelmezni.
A harmadik egység, amit ugyancsak Molnár Antallal közösen gondoltak ki, hogy mindenképp külön kell tárgyalni, az a „csángó” kifejezés problematikáját és megint csak külön kellett venni az identitás kérdését. A szakirodalomban nagyon nehéz volt eligazodni ezzel a témával kapcsolatosan, mert elszórtak a munkák, különböző településekről gyűjtöttek adatokat, és abból általánosítottak. Ez a tanulmány általánosságban a csángók identitásáról szól, de pl. a magyarfalusi állapot köszönőviszonyban nincs a pusztinaival, a lujzi-kalagorival, a lészpedivel, és így tovább. Így ennek a fejezetnek a megírása nagy lelki terhet jelentett a szerzőnek. Pozsony Ferenc ’96-ban azt mondta, hogy a csángóknak nincs nemzeti identitása, mert az ő identitásuk egy pre-nacionális, tehát nemzet előtti identitás és ott a vallás ennek a legfőbb eleme és ez egy olyan dogma lett már nagyon korán, ’93-tól vagy ’96-tól. Az identitás témában ez volt az első ilyen tanulmány, és ezt azóta senki nem írta felül, senki nem nézett mögé, és ezáltal úgy megy az ember Moldvába, hogy a csángóknak nincsen identitása.
Iancu Laura ismeri a XIX. századtól nyomon követhető folyóiratokban megjelent közleményeket, aztán a moldvaiak által írt leveleket, folyamodványokat, könyörgő nyilatkozatokat, a gyermekkora világát, és ország-világ előtt elmondja, hogy a moldvai magyaroknak kristálytiszta magyar identitásuk volt, szenvedtek attól, hogy magyarok, az egyház megfojtotta őket, nem azért, mert lusták voltak, bűnösök voltak, loptak, csaltak, hazudtak, hanem azért, mert magyarok voltak és akkor eljutunk a XX. századba, a demokrácia világába, és azt állítjuk, hogy nincs és nem is volt magyar identitásuk a moldvai magyaroknak, amikor az egész szenvedéstörténetük ezért volt.
A könyv negyedik része két szöveggyűjtemény, az egyik egy település-lajstrom. A szakirodalomból összegyűjtötte azokat a településeket, amelyekről a történelmi forrásokból lehet azt tudni, hogy ott magyarok is éltek. Ez egy nagyon beszédes, kronológiai sorrend, noha 1367 az első benne, de tudjuk, hogy 1222 óta már voltak magyarok, a magyarság jelen volt, csak nem tudjuk, hol. Települést nem rendeltek az adathoz, hogy az ország területén. A másik, amit a szerző legjobban szeret, egy szöveggyűjtemény, amit szigorúan olyan moldvai magyarok által írt levelekből agy feljegyzésekből válogatott, és lehetőleg helyben keletkeztek, az első 1653-ban, az utolsó pedig ’22 Magyarfalun. Ezzel az volt a célja, hogy kedves olvasó győződjön meg arról, hogy ezek bizony magyar nyelven írodtak.
A „csángó” elnevezés csak a madéfalvi veszedelem után, a székelyek tömeges menekülése után terjedt el, etimológiája ma is vitatott, a kutatók a mai napig nem egységesen vélekednek erről. Főleg az északi csángók mindig „csánnak” valamit, ami egy cselekvést jelent, de jelenthet elcsángálást is.
Feltevése szerint az is lehet, hogy egészen régen, amikor II. Endre királyunk németeket telepített a határ védelmére és asszimilálódtak az akkor már ott lakó népekkel, hogy ők a csángók. A német parókiák később eltűntek, vagy beolvadtak a magyarokéba. Másrészt magyarok és székelyek jöttek Moldvába a XVII. sz. közepén, és a XVIII. században is, tehát tény az, hogy ember emlékezet óta a moldvai fejedelemség megalakulása előtt a Szeret völgyében laktak a moldvai magyarok, amit több történelmi tanulmány is bizonyítja.
A közönség nagy tetszéssel fogadta Laura érdekfeszítő, számunkra sok ismeretlen tényeket tartalmazó könyvének bemutatását, amely a saját maga által történelmi, egyházi levéltárakban meglévő, az akkori korban született, ott élő, ott tartózkodó egyházi és történelmi személyiségek írásainak kutatásán, illusztrálásán alapult.
Lejegyezte:
László Ildikó, programfelelős