Rekkenő nagy nyári melegben, 2019. június 17-én kérdeztem alelnökünket, Katit a KEMCSE irodájában, hogy „Miért is jó keresztszülőnek lenni?” Tudom, hogy nehéz kiválasztania a legkedvesebb emlékeit, hiszen sok keresztgyereke volt, és van napjainkban is. A kezdetekben gajdári falugazdaként tevékenykedett, és évek óta pedig a Magyarországra érkező továbbtanuló diákokat, egyetemistákat segítő csoport vezetőjeként szinte a csángó diákok „pótanyukája” is: segíti őket beilleszkedni a nagyvárosi „felnőtt-életbe”, a napi gondjaik megoldásában, de a szórakozásban is, nívós kulturális programok szervezésével. (Kati legutóbbi cikke is egy ilyen eseményről szól)
Az alábbi beszélgetés során mesél nekünk Kati a Szeret-menti énekversenyről, az élményeiről és sok minden másról is: „...A moldvai magyarok kötődése olyan erős, hogy soha nem fognak elszakadni a szülőföldjüktől, még akkor sem, ha máshol találják meg a számításukat. Csodálom őket, ahogyan eligazodnak ebben a mozgalmas nagy városban, az egyetemeken, az előkészítő szakokon... Botezatu Izáról is mesél, aki az itteni egyetemi tanulmányait Londonban egészítette ki sikeresen, éppen napjainkban, és Gál Emíliáról, Emikéről, aki korábban itt, majd Angliában tanult. Mester fokozatú diplomával visszatért Moldvába, most Bakóban dolgozik az MCsMSz-nél. Nagy öröm, hogy negszerzett tudását és tapasztalait a sajátjaiért hasznositja. Jöjjenek a jövőben is, hogy legyen csángó értelmiség!...”
Néhány fényképet is láthatunk az első találkozásukról a keresztgyermekeikkel, Horvát Ramónával és Irinával Gajdárban 2013-ban; aztán 2015-ből róluk egy kép, amikor a gajdári gyerekeket a Benczur Házban fogadták, mielőtt Sopronkövesdre mentek táborba., egy idei kép is, amikor a Corvina-kiállításra mentek az egyetemistákkal. Sok levelet is őriz tőlük, közülük néhányat alább olvashatunk.
Önmagáról így vall Kati a honlapunkon: „... családom mindkét ágon erdélyi származású. A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem diplomát, műanyagszakos vegyész üzemmérnökként és a mai napig ebben a szakmában dolgozom, most már nyugdíjasként, a férjemmel közösen alapított cégünk keretein belül. Az évek során egyre jobban megismertem a KEMCSE keretei között folyó munkát és a gajdári falugazdai teendők mellett elvállaltam a Magyarországon tanuló csángó egyetemisták patronálását, egyebek között kulturális programjaik szervezését a magyar örökség megismertetése érdekében. Ha egy-egy tehetséges gyermek eljuthat magyar egyetemekre és diplomát szerezhet a magyar felsőoktatásban, mi is gazdagabbak leszünk általuk akár Magyarországon maradnak, akár visszatérnek szülőföldjükre. Meggyőződésem, hogy a magyar oktatási és keresztszülő program még akkor is sikeres vállalkozás, ha a magyar iskolában eltöltött nyolc év után a gyermekek nem magyar nyelven folytatják tanulmányaikat és kikerülnek a látókörünkből, mert olyan felnőttekké válnak, akik ellenséges indulat nélkül romániai barátaink lesznek, lelkükben tisztelettel őrzik a megismert magyar kulturális értékeket.”
Kati színes egyéniségét jellemzi, hogy pár éve szenvedélyesen tanulja a fazekasmesterséget és hobbi keramikus lett. A művészet is így az élete fontos részévé vált.
A keresztgyerekeid, az itt élő továbbtanuló egyetemisták és mindnyájunk nevében köszönjük a kedvességedet, a rengeteg munkádat és mindazt a sok jót, amit életedben tettél, Kati! Kívánunk Neked jó egészséget, sok örömöt és további sikeres munkálkodást a moldvai magyarok érdekében és a környezetedben, a fazekasságban is!
Albertné Révay Rita
KÜLDÖTT ÉS KAPOTT LEVELEK - TOROCZKAY KATALIN GYŰJTEMÉNYÉBŐL:
A portré sorozat további részeit itt láthatják.