Keresztszülő-portré: Almássy Lászlóné Vali

Frissítve: 2020. okt 29.

A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület egyik alapító tagjával, Almássy Lászlóné Valival beszélgettem a pandémia (a világjárvány) második szakaszának idején, Skype segítségével, 2020. szeptember 19-én. Vali talán az egyetlen közöttünk, aki tanárként már 30 éve figyelemmel kíséri a moldvai magyarok életét, 20 éve adományozóként, 15 éve két szép lány jelképes keresztszülőjeként. A mai napig aktív tagunk, hűséggel jár a klubdélutánjainkra is, egyéb elfoglaltságai mellett. Nyíregyházáról utazik Budapestre ilyenkor, nagy csomagokkal, telve lelkesedéssel, legutóbb a szeptember 12-i klubra is.



Az alábbi beszélgetésben Valit arról hallhatjuk, hogyan kezdődött a kötődése a moldvai csángómagyarokhoz, és mi a 30 éves hűségének a titka. Ez a felvétel akár vizuális történelmi dokumentumnak is tekinthető, hiszen Vali jelentős időszakról beszél: az 1989-es romániai forradalmat követően járt tanártársaival együtt a Partiumban, Székelyföldön és Moldvában, így Sepsiszentgyörgyön is 1990-ben, szinte ugyanabban az időben, ahol és amikor a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ( www.csango.info és www.csango.ro ) is megalakult. A Tatros folyó kiáradása után a moldvai falvakba is eljutott. Tanúja volt annak is, hogy kezdetben az elkötelezett falubeliek végezték a gyerekek magyar oktatását a saját portájukon, például Lészpeden Fazekas (Kolonel) Józsi bácsi a feleségével, Kati nénivel. Tisztelet minden neves és névtelen önkéntes falusi tanító emlékének és a jelenlegi tanároknak is! Később Vali meghallotta a rádióban Böjte Csaba atya hívó szavát, és a keresztszülő-mozgalomba is bekapcsolódott.


Iancu Laura költő-író, néprajzkutató és Bogdán Tibor szülőfalujához, Magyarfaluhoz kötődik Vali, a hatgyerekes Ládás család révén, két másik keresztszülő-társával együtt. Mindegyik gyerek járt magyar órákra. Vali a második legidősebb leánynak, Angélának és a legkisebbnek, Kaminak volt a keresztanyja. Forgács János keresztszülő társával baráti, családi kapcsolatba is került, aki Ráckevén élt és Alinának volt a keresztapja. Alábbi vallomásában részletesebben is beszél Vali néhány emlékéről, féltve őrzött fényképei bemutatásával.


Köszönöm, Vali, hogy közösen emlékezhettünk a régi szép időkről és a szeretetről, amely örökre összeköt bennünket egymással és a moldvai magyarokkal, a keresztszülő-mozgalomnak köszönhetően, immár 15 éve. Hálásak vagyunk ezekért az igazi személyes kapcsolatokért, amiket semmi sem pótol! Sokakkal közös tapasztalatunk az, hogy nem tudunk olyan sokat adni a keresztgyerekeinknek és családjaiknak, hogy annál sokkal többet ne kapjunk vissza tőlük: szeretetet, összetartozást, ismeretet és tudást. Élvezettel nézzük a keresztgyerekeink sorsának alakulását is. Összetartozunk!


Hívunk és várunk másokat is a sorainkba:


LEGYEN ÖN IS KERESZTAPA, KERESZTANYA!


Albertné Révay Rita




VALLOMÁS A KERESZSZÜLŐSÉGRŐL:


A keresztszülő-létem kezdete egy rádiós beszélgetés után kezdődött, amikor is a dévai árvaház (akkor még így emlegették) működéséről, jelentőségéről beszélgettek Böjte Csaba atya alapítóval. Ennek a beszélgetésnek a vége felé került szóba, hogy a moldvai csángómagyarok oktatása is elindult a tanítás előtti és délutáni órákban. Rögtön jelentkeztem és legalább 1,5-2 évig támogattam a „LEGYEN ÖN IS KERESZTAPA” mozgalmat az általuk biztosított számlán keresztül. Ehhez a tényhez adalék, hogy a vecsési Család és Gyermekjóléti Szolgálat tagjai ajándékokat vittek Dévára, köztük az "én második lányom” (a fiam felesége) is, aki nagyon nagy lelkesedéssel beszélt az ott tapasztaltakról.



A KEMCSE megálmodója és első vezetője, Gyöngyössy Lajos által szervezett 2006-os augusztusi két útról is a rádióból értesültem, és annak alapján részt is vettem az első úton. Egyed Zsuzsánna nagyszerű idegenvezetésével Lészpeden Puskás Anna néni várt minket hatalmas kalácsával. Ez a csapat csak félig állt keresztszülőkből, a másik fele a Magyarok Világszövetségének a szervezéséből tevődött össze. Ekkor ismerkedtem meg Elizabeth Bognárral, az MVSZ akkori titkárával, aki segítségemre volt abban, hogy öt teljes napig Magyarfaluban lehessek Ládás/Ladaru Angéla keresztlányoméknál, és ne járjam végig a csapattal a többi falut. Elizabeth az általa szervezettek egy részét a klézsei Duma Andráséknál helyezte el. Én is velük mentem. A helyemet átadtam a mi csapatunkból azoknak, akikkel együtt laktam volna Somoskán. Ez utólag hasznosnak is bizonyult, mert egy nagy zápor beáztatta azt a szobát, ahol az utastársak egy része volt, és ekkor át tudtak menni az én száraz helyemre. Duma András fia, Dani személyautóval vitt át engem Magyarfaluba és jött is értem a visszautazás reggelén. (Ezt én külön meg is fizettem, nem kértem vissza semmiféle költségcsökkentést az előre meghirdetett árból.)


Az oda- és visszafelé úton a kolozsvári szállásunkon én egy Hollandiából érkezett MVSZ-es hölggyel aludtam, akit megismertettem a keresztszülő-mozgalommal. Részben már Kolozsvárott, részben pedig a buszon felvetődött a különböző falvakban tapasztaltak alapján, hogy a tanítás támogatásán kívül a családokat is segíteni kellene, meg a különböző oktatási helyszíneket is a mi itthoni ismereteinkkel, de ezt nem egyéni, hanem közösségi szinten, esetleg egyesület formájában. Pár hónap múltán meg is alakítottuk a KEMCSÉ-t (Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület). Az Alapító okiratot tízen írtuk alá 2006 novemberében. (Ott és akkor, még az is felvetődött, hogy az MVSZ a tapasztalataival támogatná a munkánkat, de ez később már teljesen elfelejtődött.)

Magyarfaluhoz, a két keresztlányomhoz köt a legtöbb emlékem. Amikor először voltam kint náluk, a család csak nőkből állt: a mama és 5 leány, mivel az édesapa és az elsőszülött és egyszem fiú már "Magyarban" volt pénzt keresni. A legnagyobb lány, Gabi abban az évben töltötte be a 18. évét és férjhez ment egy Zalában rendőrködő falubeli fiatalemberhez. Gabi azóta szakmát is szerzett, és 3 gyermek boldog édesanyja, itt Magyarországon. Ez azért érdekes, mert a legnagyobb dologidőben a mama őt kivonta a mezei munkából, hogy megmutathassa nekem a falut, a temetőt, a mezőt és így gyakorolja a magyar nyelv használatát. Gabi iskolásként Csoma Gergelyhez járt magyar órákra, és különböző csángó- és székelyföldi magyar versenyeken is részt vett sikerrel. Ekkor találkoztam először Csoma Gergely nevével és csángó küldetésével.


Második emlékezetes magyarfalui létem akkor volt, amikor Hayde Tibor építésszel és az ő munkatársaival tarthattam. Terepszemlét és felmérést végeztek a leendő GYEREKEK/MAGYAR HÁZ tervezési/építési munkáihoz. Ekkor az volt a legemlékezetesebb pillanat, amikor az autóból kiszálló Kovács Melániát meglátta egy volt tanítványa és pillanatok alatt összeverbuvált még jó néhány tanítványt az üdvözlésére. Mind a nyakába akart ugrani és puszilgatni kezdték a volt tanítónénijüket. Melánia ekkor már Bákóban dolgozott az MCSMSZ irodájában, és Ő kísért ki minket Magyarfaluba, majd Lábnyikba, ahol a szállásunk volt.


A harmadik ottlétem szintén többnapos volt, mert a MAGYARFALUI NAPOK-ra mentünk a dr. Pongrácz Endre - dr. Bordács Zsóka keresztszülő házaspárral, talán 3 napra. Ekkor már a gyerekekkel mentem a határba tehénpásztorkodni, gyümölcsöt szedni, sőt a leendő újabb keresztgyerekemmel a család legkisebbjével, Kamival az anyukája után mentünk a kukoricaföldre, ahová a mama kiment kapálni. Az ünnepi rendezvénynek mi is a részesei/résztvevői voltunk és örömömre szolgált Kami és Alina sikeres szereplése az unokatestvéreik mellett. Ekkor találkoztam másodszor Iancu Laurával, mert Ő is otthon volt éppen.


Szép emlékeim vannak a leányfalui egyhetes táborról is, amit a nyíregyházi Apáczaisoknak köszönhettünk, akik akkor már második éve voltak kapcsolatban a lészpediekkel, Márton Attiláékkal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően a két falu egy ill. két tanárát és talán tíz-tíz tanulóját fogadták a Szerencsejáték Rt. üdülőjében Leányfalun 10 napra.

Számomra nagyon emlékezetes Iancu Laura nyíregyházi kötet-bemutatója is, az itteni beszélgetés és ismerkedés vele.

Nem tudom elfelejteni a pusztinai Mátyás MÓNIKA egri diplomaosztóját sem, ahol szerencsém volt nekem is jelen lenni. Örömmel emlékezem erre a keresztszülős eseményre is, mint ahogyan az összes februári tanár-keresztszülő találkozóra is, amit 2008 óta minden évben megtartottunk.



Felsorolhatatlanul sok emlék köt össze a moldvai magyarokkal és a keresztszülő-társakkal. Az elmúlt évekre/évtizedekre visszatekintve mit lehet a legmaradandóbbnak tekinteni? Talán az összetartozást és a szeretetet. A keresztlányaim levelei és rajzai érkezése és olvasása jelentették az igazi élményt a számomra!



Almássy Lászlóné Vali



Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!

Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület

Székhely: 1126 Budapest,

Böszörményi út 22.

Emailwillemse@t-online.hu

Telefon: +36 30 279 2688 

Nyilvántartási szám: 12537

   Adatvédelmi tájékoztató

Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület

Számlaszám:  Raiffeisen Bank, 12011265-00160103-00100008

 

© 2021 by KMCSE  | Designed by Jaspers