A keresztszülő-mozgalom 15 éve alatt jeles moldvai magyar személyiségekkel ismerkedhettünk meg, akikkel megtisztelő baráti kapcsolatokat is kiépíthettünk a munkánk során. Az egyik közülük Nyisztor Tinka néprajzkutató, a moldvai magyar értelmiség egyik legkiemelkedőbb tagja, aki a moldvai magyarok anyanyelvi miséjéért immáron 30 éve küzd. Először 2007 tavaszán találkoztam vele, amikor beszédet mondott a budapesti Szent István Bazilika előtt. Arra kért minket, hogy imádkozzunk a moldvai magyarokért, hogy ők is a templomaikban magyarul, az anyanyelvükön, imádkozhassanak, mint mindenki szerte a világon. Ezt meg is tettük, és tesszük azóta is: az egyesületünk vallási csoportjának tagjai és még sokan mások.
Nyisztor Tinkával egy különleges alkalommal beszélgethettem: 2019. augusztus 25-én, Regőczi István atya sírjánál, Erdő Péter bíboros atya által vezetett ünnepi szentmise előtt.
A beszélgetés helyszíne nem volt véletlen. Tinka nagy tisztelője Regőczi atyának, aki sok jót tett értük. Szentmiséket is celebrált 2007-ben, amiken mi keresztszülők is részt vettünk: a moldvai magyarokért és Ferkó Zoltánért, akkori alelnökünkért és a missziós útja sikeréért. Tinka közbenjárásával még a Vatikánban is fogadták Ferkó Zolit, a moldvai magyarok magyar anyanyelvű misézéséért folytatott 4.000 kilométeres biciklis zarándoklata során. A visszaérkezésükkor örömmel fogadtuk őket, mi keresztszülők is, a Bazilika előtt, és hallottuk a csapat beszámolóját az útról. Tinka szavai az 5,34-től hallhatóak. Tinka az asszonyokkal együtt imádkozik azóta is csütörtökönként este 8-kor Pusztinán, lélekben bekapcsolódva az atya által elkezdett engesztelésekbe, és sokszor eljönnek ide a sírjához is.
A kapcsolatunk Tinkával azóta is szoros, imádságban, személyes találkozásokkal, misékkel, 2008-tól minden évben az itt élő moldvai magyarokkal együtt járt keresztutakkal, támogatásokkal (pl. többször küldtünk imakönyveket Pusztinába).
Drukkoltunk és gratuláltunk Tinkának a néprajztudományok doktora címe elnyeréséhez, valamint könyvei megjelenéséhez: Csángó galuska, amit Pákozdi Judittal együtt írt, és a doktori értekezése alapján megjelent művéhez, a Hétköznapok és ünnepnapok kötetéhez, illetve az általa szerkesztett Magyarul imádkoznak Szent István gyermekei a templomban c. imádságos szöveggyűjteményéhez.
Nagy kérdés, hogy van-e látszata, eredménye
a moldvai magyarok több évszázados imáinak és az értük mondott imáinknak?
Látszólag nincs, de ha odafigyelünk az apró jelekre, akkor igenis vannak előrelépések. Csak párat említek: a vértanú csángómagyar Antal Veronika boldoggá avatása 2018-ban megtörtént, tavaly pedig Ferenc pápa romániai látogatása előtt püspöki körlevélben engedély jelent meg a moldvai magyarok számára: 2019. január 27-től, minden hónapban egyszer, magyar misén vehetnek részt a falvak lakói Bákóban, a Szent Miklós templomban. Zsúfolásig megtelik ilyenkor a templom azóta is, bár a falvak lakóinak nehéz az odautazás. Továbbra is imádkoznak rendületlenül, hogy otthon, saját falujuk templomaiban is anyanyelvükön imádkozhassanak. Még sajnos nem számolhatunk be jelentős előrehaladásról, de reménykedünk továbbra is, velük együtt.
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -:
békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. ” (Jer 29,11)
Drága Tinka! Köszönjük a szavaidat, a kitartásodat, az alábbi vallomásodat is. Legfőképpen azért vagyunk nagyon hálásak neked, hogy a moldvai magyarok szeretetében szinte családtagként összetartozhatunk Veled és a Tieiddel örökre! Isten áldjon meg Téged minden kegyelmével a munkásságodban!
Albertné Révay Rita
Nyisztor Tinka vallomása:
A keresztszülőkkel és Ferkó Zoltán zarándoklatával kapcsolatban sok emlék merült fel bennem: mindaz, ami azt megelőzte, és az is, ami azóta történt. 2006-ban voltunk először a Szentszéknél hárman: jómagam és két pusztinai asszony. Meghallgatást nyertünk három intézményben: a kulturális osztályon, ahol Poupard bíboros akkori titkára, Kovács Gergely atya fogadott minket, akit most, 2020. február 22-én szentelnek érsekké Gyulafehérváron.
Hivatalos meghallgatáson voltunk a Püspöki Kongregációnál, ahol Kovács Gergely volt a tolmácsunk. Nagy élmény volt, amikor a püspök atya hallván, hogy pusztinai küldöttség vagyunk: elkezdte mesélni, hogy van egy pusztinai asszony, aki nagyon szép dolgokat akar csinálni Pusztinában, nagyon sokat küzd, hogy a hívek használhassák a saját nyelvüket…
Rájöttem, hogy bizony rólam van szó! Arra is rájöttem, hogy a panaszleveleimet amelyeket küldtem Bukarestbe, a bukaresti Nuncius, Jean-Claude Périsset lefordította olasz nyelvre és beküldte a Vatikánba!
Hagytam, hogy mondja a sok dicséretet, hiszen muzsika volt a füleimnek, hogy végre valaki felfogja, hogy nem akarok semmi rosszat otthon a falumban! Pár perc után közbe szóltam, hogy én vagyok az a nő és azért jöttünk, hogy elmondjuk: semmit nem tudunk megvalósítani a falunkban! Akkor mondta el a Püspök atya, hogy a Szentszék utasítására a pusztinai papokat elhelyezték a faluból, mert valóban nem helyesen viselkedtek! Örvendtünk. Azt is mondta, hogy ezután jobb lesz, nem zaklatnak a magyarságunk miatt! Szinte hihetetlen volt, amit hallottunk!
A következő audiencia a „külügyben” volt, ahol Pedro Parolin püspök atyával tárgyaltunk, aki most bíborosként XVI. Benedek pápa jobb keze. (Oda nem kísért el Gergely atya. Megköszöntük a segítséget, hogy fordított, hogy fogadott a kulturális osztályon.) Pedro Parolinnal franciául zajlott a tárgyalás. Minden jót ígért: menjünk haza, mert pap-csere volt a faluban és magyar papokat küldtek, és lesz magyar misénk. Nagyon boldogok voltunk, nagyon örvendtünk!
Nagyon szívesen fogadtak a Vatikánban és szinte mindent megígértek. Élmény volt ott lenni, tárgyalni. Hálás köszönettel tartozunk Jean Claude Périsset akkori bukaresti Nunciusnak, aki nagyon sokat segített, hogy eljussunk a Szentszékhez, hogy hivatalosan fogadjanak bennünket három osztályon is. Romániában is mindent megtett, hogy használhassuk a magyar nyelvünket, de nem sikerül megbirkózni a helyi egyházi erőkkel. A mai napig nincs rendszeres magyar nyelvű misénk a falvakban, nincs rendszeres magyar nyelvhasználat a vallásos szolgálatokban. Csak külön kérésre van mise, külön kérésre van keresztelő, külön kérésre van esketés.
Ezt a nagy a kitérőt azért tettem, hogy érthető legyen az, hogyan tudtunk segíteni 2007-ben Ferkó Zoltánnak, hogy nem hivatalos tárgyalásra eljuthasson a Vatikánba. Az előző évben is ott fogadtak minket, így el tudtuk ekkor mondani, hogy semmi sem valósult meg az ígéretekből, amit egy évvel előtte tettek. A tárgyalásokon velünk volt Solomon Adrián is, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének akkori elnöke. Adrián vezette végig, nagy alázattal, a szövetség autóját, amellyel kísértük Ferkó Zoltánt 4.000 kilométeren át.
Éppen ezekben a napokban készülünk megemlékezni Adriánról, aki már három éve nincs közöttünk. A halála évfordulóján, a Csángó Bál előtti időpontban mindig szentmisét fizetünk be érte és imádkozunk Regőczi István atya sírjánál Budapesten, a Kútvölgyi Engesztelő Kápolnában Idén is így lesz, és ezután is igyekszünk így megtartani az illő megemlékezést Róla.
SZENTMISE SOLOMON ADRIÁNÉRT ÉS A CSALÁDJÁÉRT:
2020. február 21, péntek, 17 órakor.
Helyszín: Kútvölgyi engesztelő Kápolna
Cím: 1125 Budapest, Galgóczy út 49.
(BKK: Széll Kálmán térről a
128-as busszal a végállomásig: Regőczi István tér.)
Angolosan lelépett Adrián, a szíve nem bírta tovább! Van egy mondás a Gyimesekben: „Áldozat nélkül a fű se nő!” Csak úgy eszembe jutott. Reménykedem, hogy a fiataljaink közül lesznek sokan, akik azt a tüzet tovább viszik, ami Adriánt hajtotta annak idején, hogy a tanulmányai után hazatérve szolgálhassa az övéit.
Még azt szeretném leírni, hogy annak idején, 1991-ben Budapesten Diákszövetséget alapítottunk a moldvai magyaroknak, akik Magyarországon tanultak/tanultunk. Solomon Adrián volt az Egyesület titkára, jómagam voltam az elnök. Teljesen megbíztam Adriánban, ezért csalogattam haza évekkel később, hogy újra dolgozzunk együtt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségénél. A sors másképpen döntött: Moldva, már nem volt Budapest, ahol mi magunk döntöttünk a saját dolgainkról.
1998-ig működött a Domokos Pál Péter Moldvai Csángómagyar Diákok Egyesülete. Nagyon sok szép élményünk van abból az időből. Nyaranta a gyimesi hegyekben töltöttünk 1-2 hetet pályázati pénzből. Sokat kirándultunk Magyarországon, hogy megismerjük az országot. Rendszeresen találkoztunk Budapesten az összes moldvai diákkal, akik országszerte különböző egyetemeken tanultak. Csak akkor jöttek el a diáktalálkozókra, ha készítettünk (készítettem) galuskát és savanyú levest. Mindig „megzsaroltak”, hogy főzzek, ezért cserébe a fiuk bort hoztak a sokadalomnak… Ösztöndíj-kiegészítésre is tudtunk akkor pénzt pályázni, szerezni!!! Azóta sem tudok hasonló diákegyesületről Budapesten, de még lehet!
Nyisztor Tinka
Budapest-Pusztina
2020.02.10.
Dr. Nyisztor Tinka tevékenységéről egy kis válogatás: díja, néhány cikk, film és méltatás
Díja: a Magyar Művészeti Akadémia Elismerő Oklevele (2017)
Filmek, cikkek:
Film Tinka egyesületéről: Megrendítő film készült 2001-ben, 3 részben: „Szent István gyermekei” címmel, ahol Tinka szavai és az édesanyja éneke is hallható, látható. A mai, magyarok lakta területeken a Szent István kultuszt, talán a legelevenebben, Moldvában őrizték meg. A film azon déli csángók falvaiban készült, akik a Madéfalvi veszedelemkor menekültek el Erdélyből. A film 2001-ben készült. Wonke Rezső dokumentumfilmje megtekinthető itt: 1-3. 1.: videó
2.: videó
3.: videó
A moldvai magyarok apostoláról, Jáki Sándor Teodóz atyáról néhány képsor: Teodóz atya alakjáról: videó Teodóz atya az Aranymiatyánkról: videó
Tinka véleménye erről: itt
Magyarul imádkoznak Szent István gyermekei a templomban c. imakönyvről: itt
Tinka 30 éves küzdelméről a magyar miséért: itt
Rossz hír: 2019 karácsonyi misén nem énekelhettek magyarul: itt
Pusztinai némaság: itt
